Lajta Andor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajta Andor
SzületettLehrer Adolf
1891. április 22.
Bécs
Elhunyt1962. március 21. (70 évesen)
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaBraun Erzsébet
(h. 1916–1962)
SzüleiLehrer Vilmos
Stern Anna
Foglalkozása
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B-8-15)
SablonWikidataSegítség

Lajta Andor, született Lehrer Adolf (Bécs, 1891. április 22.Budapest, Józsefváros, 1962. március 21.)[1] újságíró, filmtörténész.

Életpályája[szerkesztés]

Lehrer Vilmos és Stern Anna fia. Perl Ferenc örökbe fogadta. Gimnáziumi tanulmányai végeztével vidéken volt újságíró, 1917-ben a Színházi Élet mozirovatát vezette, dolgozott a Külügy–Hadügy című lapnak is. 1920-ban a Filmszínész, 1928 és 1938 közt a Filmkultúra című szaklap szerkesztője volt. 1923-tól az Agfa gyár magyarországi vezérképviselői tisztét töltötte be. 1920 és 1949 közt összeállította és évente kiadta a Filmművészeti Évkönyvet. A Magyar Állami Filmarchívum 1949-es megalakulásától annak munkatársa volt egészen 1958-as nyugdíjba vonulásáig. Tanulmányt jelentetett meg A tízéves magyar hangosfilm történetéről címen 1942-ben. Legfontosabb, forrásértékű munkája: Az ötvenéves film. A film úttörői (Budapest–Temesvár, 1946). Hagyatékában mintegy húsz kézirat maradt fenn, többek közt: A magyar film története 1941-1956; Budapesti álomgyárak; Chaplin.

Felesége Braun Erzsébet (1895–1984) volt, Braun Móric és Herczog Regina lánya, akivel 1916. szeptember 20-án Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.[2]

A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra (5B-8-15).

Művei[szerkesztés]

  • A tízéves magyar hangosfilm, 1931-1941; Otthon Ny., Budapest, 1941
  • Az ötvenéves film. A film úttörői; Horia Ny., Temesvár 1946

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]