Lady Chatterley szeretője (regény)
| Lady Chatterley szeretője | |
 | |
| Szerző | D. H. Lawrence |
| Eredeti cím | Lady Chatterley’s Lover |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Nyelv | angol |
| Műfaj | regény |
| Előző | John Thomas and Lady Jane |
| Díjak | a Le Monde listája az évszázad 100 legemlékezetesebb könyvéről |
| Kiadás | |
| Kiadó | Amereon |
| Kiadás dátuma | 1928 |
A Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s Lover) D. H. Lawrence regénye, ami 1928-ban egy firenzei magánnyomdában jelent meg.[1] Az Egyesült Királyságban 1960-ig nem jelent meg nyomtatásban, ekkor viszont a megjelenés napján elfogyott mind a 200 000 példány.[2] Magyarul először a Nova Irodalmi Intézetnél jelent meg a mű, Dr. Braun Soma fordításában, 1933-ban, Lady Chatterley és a kedvese címmel,[3] majd a Magvető Könyvkiadónál , Falvay Mihály fordításában, 1983-ban.[4] Harmadik fordítását Simonyi Ágnes készítette 2008-ban és az Ulpius-ház adta ki.[5]
Lawrence először a Tenderness címet akarta adni a könyvnek,[6] és az eredeti kéziraton jelentős változtatásokat hajtott végre, hogy megfeleljen az olvasók igényeinek. Három különböző változatát adták ki.[forrás?]
A könyv kiadása botrányt kavart a szexuális tartalmú jelenetek kendőzetlen ábrázolása miatt, és a vulgárisnak és tabunak tekintett fuck és hasonló szavak nyomtatott formában való megjelenése miatt, de főleg azért, mert a két szerető közül a férfi munkásosztálybeli volt, a nő pedig arisztokrata.[1] 1960-ban Londonban pert indítottak a regény kiadója ellen pornográfia címén az előző évben életbe léptetett pornográfiaellenes törvény (Obscene Publications Act) alapján. Az esküdtszék a kiadót nem találta bűnösnek.[7]
Filmfeldolgozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1955-ben filmesítették meg először Franciaországban. Marc Allégret rendező a női főszerepet Danielle Darrieux-re bízta. E változat magyar vonatkozású érdekessége, hogy zeneszerzője Kozma József (Joseph Kosma), díszlettervezője pedig Trauner Sándor (Alexandre Trauner) volt.
1981-ben Just Jaeckin, az Emmanuelle (1973) című világsikerű erotikus botrányfilm rendezője forgatott filmet a regényből (Lady Chatterley szeretője). A főszerepeket Sylvia Kristel és Nicholas Clay játszották. A kritikusoknak nem tetszett különösebben az adaptáció, ám a közönség körében sikeres volt.
2006-ban Pascale Ferran angol–francia–belga koprodukcióban újabb, több mint két és félórás filmváltozatot készített a Lady Chatterley szeretője regényből. (A tévéváltozat 220 perces!) A Lady Chatterley-t 2007-ben kilenc kategóriában jelölték César-díjra, és ebből öt kategóriában (legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb jelmez, legjobb színésznő) győzedelmeskedett is. Ezzel Ferran alkotása Lawrence regényének szakmailag legelismertebb filmadaptációja lett.
Az 1976-ban bemutatott A köz szemérme című film negyedik fejezetében a díjnyertes német színésznő, Ingrid Streissberg (Dagmar Lassander) nem hajlandó szodómiajelenetet forgatni a mű filmadaptációjában, amelyet a forrófejű Giuseppe Costanzo (Philippe Noiret) készít. A rengeteg pénzt befektető filmrendező mindent elkövet, hogy meggyőzze a sztárt, sőt, még egy „szakértői csoportot” is felbérelt – köztük egy magát progresszívnek nevező papot –, hogy bizonygassa a jelenet jelentős társadalmi és kulturális jelentőségét.
Magyar nyelvű kiadások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Lady Chatterley és a kedvese; fordította: Braun Soma; Nova, Budapest, 1933
- Lady Chatterley szeretője; fordította: Falvay Mihály; Magvető, Budapest, 1983 (Világkönyvtár)
- Lady Chatterley szeretője; fordította: Simonyi Ágnes; Ulpius-ház, Budapest, 2007
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 A botrányos D. H. Lawrence. cultura.hu (2015. március 2.) (Hozzáférés: 2018. április 2.)
- ↑ 1960: Lady Chatterley’s Lover sold out. news.bbc.co.uk (Hozzáférés: 2018. április 2.)
- ↑ Kassák Lajos: Csavargók, alkotók. Munka, 33. sz. (1934)
- ↑ David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője. Budapest: Magvető. 1983. ISBN 963 271 923 9 arch Hozzáférés: 2018. április 2.
- ↑ David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője. www.regikonyvek.hu (Hozzáférés: 2018. április 2.)
- ↑ Sally Minogue: Lady Chatterley’s Lover: Did D H Lawrence and his gamekeeper really dislike women? New Statesman, (2015. szeptember 6.)
- ↑ Pruzsinszky Sándor: Erkölcsi perek — A művészet és a jog viszonya. Jog, állam, politika, VIII. évf. 2. sz. (2016) 23–56. o.
 |
Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |