Labinot-Mal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Labinot-Mal
Közigazgatás
Ország Albánia
Megye Elbasan
Község Elbasan
Alközség Labinot-Mal
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Népsűrűség50 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület105,7[1] km²
IdőzónaUTC+01:00
Elhelyezkedése
Labinot-Mal (Albánia)
Labinot-Mal
Labinot-Mal
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 11′, k. h. 20° 09′Koordináták: é. sz. 41° 11′, k. h. 20° 09′

Labinot-Mal falu és alközség Albánia középső részén, a Shkumbin folyó jobb partján, Elbasantól légvonalban 12, közúton 22 kilométerre észak–északkeleti irányban. Elbasan megyén(wd) és Elbasan községen(wd) belül Labinot-Mal alközség központja, amelynek további települései Bena, Dritas, Gur i Zi, Lamolla, Lugaxhia, Qafa, Qerret, Serica és Shmil.[2] A 2011-es népszámlálás alapján Labinot-Mal alközség népessége 5291 fő.[3] A vidék a második világháború során, 1942–1943-ban nyert történelmi jelentőséget, mint az Albán Kommunista Párt vezetőségének fő bázisa és az ország jövőjét meghatározó labinoti konferenciák(wd) helyszíne.

Fekvése[szerkesztés]

A Krrabai-hegység délkeleti részét alkotó Labinoti-hegyvidék határozza meg a terület földrajzi képét. Keleti peremén, a Zaranika-patak völgyében még 400-500 méteres tengerszint feletti magasságú völgyoldal húzódik, délkeleten pedig a Xibraka-patak völgyének domvidéke terül el (egyetlen települése Serica), de Labinot-Mal nagy részét a helyenként 1300 métert is meghaladó, erdő borította vonulatok és hegycsúcsok foglalják el. Ez a régió a Shkumbinba ömlő Zaranika-, Gurra- és Xibraka-patakok forrásvidéke.[4]

Története[szerkesztés]

A nehezen járható, félreeső vidék a második világháborúban fontos szerepet játszott az albán történelem alakulásában. Miután az Olasz Királyság 1939 áprilisában megszállta az országot, mérnökeik króm- és vasérclelőhelyekre bukkantak Labinot környékén. 1940 áprilisában meg is indultak a kitermelt ércet a durrësi kikötőbe szállító durrës–elbasan–labinoti normál nyomtávú vasútvonal építési munkálatai, de a Shkumbin-völgyét is érintő görög–olasz háború eseményei megakasztották a folyamatot.[5]

1942-től a megszállók ellen küzdő Albán Kommunista Párt és a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom(wd) vezetőinek fő bázisa volt a labinoti hegyvidék.[6] Az albán kommunistákat a pártszervezésben segítő jugoszláv kommunisták(wd), Blažo Jovanović(wd) és Dušan Mugoša(wd) 1942 decemberében itt keresték fel Enver Hoxhát és átadták neki Josip Broz Tito üzenetét, amelyben a pártegység és a pártfegyelem megtartására vonatkozó tanácsokkal látta el, illetve pártkongresszus megszervezésére ösztönözte Hoxhát.[7] Az Albán Kommunista Párt első kongresszusára három hónappal később, 1943. március 17-e és 22-e között került sor Labinot-Malban, amelyen a küldöttek megegyeztek a fegyveres ellenállás megszervezésének kereteiben, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg megalapításának szükségességében, végül pedig megalakították a párt központi bizottságát, a párt főtitkárának megválasztották Enver Hoxhát.[8] A következő labinoti konferenciára 1943. július 4-éig kellett várni, ennek során megalakították a Nemzeti Felszabadítási Hadsereget és kinevezték a vezérkar tagjait. Az új hadsereg főparancsnoka Spiro Moisiu(wd), politikai biztosa Enver Hoxha lett, Mehmet Shehu irányítása alatt pedig megalakult a hadsereg első rohambrigádja.[9] A harmadik labinoti konferenciára 1943. szeptember 4-e és 9-e között került sor. A Nemzeti Felszabadítási Mozgalom vezetői ennek során elkötelezték magukat a kétfrontos harc mellett, azaz az olasz megszállókat felváltó Harmadik Birodalom elleni küzdelem mellett fegyvert fogtak a jobboldali Nemzeti Front gerillái ellen is.[10] A labinoti konferenciák sorozata jól megkomponálva irányította az eseményeket a kommunista Albánia létrehozása felé. Enver Hoxha pártfőtitkári kinevezése, majd politikai biztosként a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezérkarába kerülése egyenes utat jelentett a radikalizálódás, az Albán Kommunista Párt kizárólagossága, a Nemzeti Front ellen meghirdetett testvérháborúban kiteljesedő osztályharcszemlélet győzelme felé.[11] 1943 őszén a brit Special Operations Executive(wd) albániai szolgálatra beosztott tisztjei – David Smiley(wd), Neil „Billy” McLean(wd), Edmund „Trockij” Davies(wd) – még többször látogatást tettek a kommunista vezérkar labinoti sasfészkében,[12] végül Hoxha és a kommunista vezetők a német hadsereg előrenyomulása miatt 1943. december 19-én felszámolták labinoti bázisukat.[13]

Nevezetességei[szerkesztés]

A természeti környezet, az erdők borította labinoti hegyvidék mellett a vidéken három épület élvez műemléki védelmet. A labinoti konferenciáknak otthont adó labinot-mali házban 1968 óta emlékmúzeum működik, kertjében korábban Enver Hoxha-szobor, Odhise Paskali(wd) műve állt.[14] Emellett Lugaxhiában védettséget élvez Ali Disha háza, ahol az 1942–1943-as időszakban Hoxha meghúzta magát, valamint Shmilben egy hagyományos népi lakóház, az Idrizi-ház.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Strategjia e zhvillimit për territorin e Bashkisë Elbasan (‘Elbasan község területi fejlesztési terve’). Elbasan: Pegi. 2016. 16. o. ISBN 9789928200549 Hozzáférés: 2018. szept. 3.  
  2. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  3. Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Elbasan 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o. arch  
  4. Pasha 2006 :75–76., 78.; Shqipëria e Mesme / Central Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)  
  5. Pearson 2005 :3., 5.
  6. Réti 2000 :73.; Fevziu 2016 :50.
  7. Réti 2000 :73.; Pearson 2005 :221.
  8. Réti 1981 :49.; Réti 2000 :77.; Pearson 2005 :239–240.; Jacques 2009 :420.; Vickers 2014 :142.; Fevziu 2016 :50.
  9. Réti 2000 :80.; Pearson 2005 :257.; Jacques 2009 :420.
  10. Réti 2000 :82.; Pearson 2005 :269–270.; Jacques 2009 :420–421.
  11. Pearson 2005 :259.; Jacques 2009 :448.; Vickers 2014 :142.
  12. Pearson 2005 :280., 290., 294.
  13. Pearson 2005 :314.
  14. Nagel 1989 :71.; Réti 1991 :158.; Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szept. 14.)
  15.  Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szept. 14.)

Források[szerkesztés]

  • Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006.  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Réti 1981: Réti György: Mit kell tudni Albániáról? Budapest: Kossuth. 1981. ISBN 9630917211  
  • Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.