Labíd ibn Rabía
| Labíd ibn Rabía | |
| Született | 560 |
| Elhunyt | 661 (100-101 évesen)[1][2] |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Labíd ibn Rabía | |
| Eredeti írásmódja: | لبيد بن ربيعة |
| Tudományos átírása: | Labīd ibn Rabīʿa |
| Fordítás: | Rabīʿa fia Labīd |
Labíd ibn Rabía (meghalt 661-ben) a dzsáhilijja és a korai iszlám korának egyik legjelentősebb arab költője volt.
Élete[szerkesztés]
A Dzsaafar törzs tagja volt, amely minőségben részt vett a Mohamed prófétához menesztett küldöttségben. Sokan kereszténynek hitték, de legalábbis monoteistának tekintették. Maga is az iszlám híve lett, és a Korán egy részlete hallatán kijelentette, hogy felhagy a költészettel. A hagyomány szerint rendkívül magas kort ért meg: állítólag 145 évesen hunyt el I. Muávija kalifa trónra lépését (661) követően. Ez természetesen nyilvánvaló túlzás.
Művei[szerkesztés]
Több kaszídája maradt az utókorra, például több „elégiában” gyászolta fivérét, Arbadot, akit Medinából hazatérve villámcsapás pusztított el.
Leghíresebb költeménye, melynek első két sora Goldziher Ignác fordításában így hangzik:
„Eltűntek a lakóhelyek, a szálló meg a letelepedő helyek
Minában, elpusztult közülük Ghawl és Ridzsám is.”
Ez a költemény a kaszídák változatos tematikájának és epizódokra bontásának egyik legszebb példája. Szó esik benne a sivatagi élővilágról, a vadászatról. Végeredményben a kaszída dicsőítő vers (madíh): Labíd először saját magát, végül törzsét magasztalja benne. A vers helyet kapott abban a 8. századi versfüzérben, amely a 7 legjobbnak tartott kaszídát tartalmazza (Muallakát).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
Források[szerkesztés]
- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 963-8378-21-2
- Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk. Germanus Gyula. Budapest: Magyar Helikon. 1961. Online elérés
