Lőrinczy György (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lőrinczy György
Lőrinczy György
Lőrinczy György
Élete
Született 1860. december 26.
Nagykálló
Elhunyt 1941. január 28. (80 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Lőrinczy György (Nagykálló, 1860. december 26.Budapest, 1941. január 28.) író, a Kisfaludy Társaság (1924) és Petőfi Társaság (1908) tagja.

Pályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait ügyvéd apja lakóhelyén, Rimaszombatban, továbbá Eperjesen, Sárospatakon, a jogi tanulmányokat pedig a budapesti egyetemen végezte.

1883-tól 1895-ig a rimaszombati takarékpénztárban dolgozott. 1895-ben a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület titkárává választotta, ettől kezdve Nyitrán élt. 1899-ben Komárom vármegye tanfelügyelője lett. Szerkesztette a Gömör-Kishont című hetilapot 1885 első felében és 1891–1893-ban Rimaszombatban, közel ezer cikket írt a lapba. Írói pályáját a Petőfi Társaság 1927-ben Jókai nagydíjjal tüntette ki.

Politikai, társadalmi cikkei, elbeszélései a megyei és a fővárosi lapokban is megjelentek. A Pallas nagy lexikonába mintegy 200 történelmi cikket írt; a Magyarország vármegyéi és városai című sorozat Nyitra vármegye című kötetében (Budapest, 1899) ő írta a vármegye közigazgatásának történetét és a megyei társadalmi mozgalmak ismertetőjét. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[1]

Szépíróként a vidék novellistája, a népi gondolkodásmód és érzésvilág ábrázolója. Csöndesen szemlélődő alkat, bár az erkölcsök lazulását szomorúan figyeli és elítéli. Történeteiben a kesernyés humor borongós életérzéssel keveredik: eltűntek az élet régi szépségei, a pénz uralkodik a világon. Az író lehangoló élettapasztalatait is lírával szövi át. Elhunyt kortársairól szóló megemlékezései között több kitűnő jellemkép van. Tájleírásai közül különösen a Bükk-vidék szépségeinek ábrázolása kelt figyelmet. "Hármas jelszavam, mit negyven kötet könyvem megírása közben mindig éreztem, ez volt: Szépség, Magyarság, Emberszeretet. Ezt kerestem, ezt írtam, e szerint igyekeztem élni is. És inkompatibilitást soha sem találtam." - Írta visszaemlékezésében munkásságáról Lőrinczy.[2]

Munkái[szerkesztés]

  • Nefelejts. Erzsike emléke Rimaszombat, 1888. (Versek.)
  • Néhány szó a magyar közművelődési egyesületek ujjászervezéséről Nyitra, 1897
  • A magam földjén Budapest, 1898
  • Kis falum Budapest, 1898 (Gyermek olvasókönyv.)
  • A becsület útján Budapest, 1899 (Öt ifjusági elbeszélés.)
  • Igaz történetek Budapest, 1900
  • Falusi potentátok Budapest, 1900 (15 elbeszélés.).
  • A bujdosók Budapest, 1902
  • Megtépett fészkek Budapest, 1902
  • Gereblyém alól Budapest, 1906
  • A rétek lelke Budapest, 1909
  • A kavai fűzfák Budapest, 1911
  • Útitársaim Elbeszélések. Budapest, 1911
  • Fekete rózsák Budapest, 1912
  • Dejanira és más novellák Budapest, 1912
  • Az özvegy falu Budapest, 1916
  • A kék ember meg egyéb novellák Budapest, 1918
  • Az öreg pandúr Regény. Budapest, 1921
  • A Pósa-asztal Emlékek. Budapest, 1922
  • Az üveglap Budapest, 1922
  • Az álmodó Bükk Budapest, 1925
  • A boldogság császárja Regény. Budapest, 1926
  • Szobrok az éjszakában Emlékek. Budapest, 1928
  • Ketyegő Mátyás Regény. Budapest, 1929
  • Tatárok a szárazvölgyben Regény. Budapest, 1930
  • Május király Novellák. Budapest, 1931
  • Magyar csodák Emlékezések. Budapest, 1935
  • Mesél a falu Novellák. Budapest, 1938.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  2. Lőrinczy György önéletrajz - Száz Magyarok Könyvei- Légrády Kiadása, Budapest, 1915.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]