Lőrincz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lőrincz Gyula
Született1910. január 16.[1][2][3][4][5]
Elhunyt1980. december 14. (70 évesen)[1][2][5]
Pozsony
Állampolgárságacsehszlovák
Foglalkozása
  • politikus
  • festőművész
  • grafikusművész
  • publicista
TisztségeCsehszlovák Szövetségi Gyűlés tagja
KitüntetéseiNemzet Művésze (1980)
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Lőrincz Gyula (történetíró).

Lőrincz Gyula (Magyardiószeg, 1910. január 16. – Pozsony, 1980. december 14.) szlovákiai magyar festő, érdemes művész (1975).

Élete[szerkesztés]

Gyermek- és ifjúkorát az Alföldön, majd Dunaszerdahelyen töltötte. Tanulmányait Pozsonyban Gustav Mally magániskolájában kezdte, majd Komáromban Harmos Károlynál folytatta. 1929-1934 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Réti István és Vaszary János voltak. Ezt követően két évig Vaszary János tanársegédje volt.

Kapcsolatban állt Kassák Lajos Munka Körével, részt vett a Sarló mozgalomban. 1935-től a Magyar Nap grafikusa, együttműködött az Az Úttal. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak (Masaryk Akadémia), 1935-ben a Társaság aranyérmével tüntették ki, s annak ösztöndíjával Párizsba utazott tanulmányai folytatására. A baloldali politikai és művészeti élet tevékeny résztvevője. 1936-ban a kommunista párt megbízásából Marseilleben támogatja a spanyol polgárháború megsegítésére érkező nemzetközi brigádokat. Szlovákiába visszatérve rendszeresen kiállított Pozsonyban, Érsekújvárott és Ipolyságon. 1938-1939-ben Párizsba emigrált, majd 1939-1946 között Budapesten élt, reklámgrafikusként dolgozott.

1946-ban visszatért Pozsonyba, ott élt és dolgozott haláláig. Művészi tevékenysége mellett 1948–1955 között az Új Szó főszerkesztője,[6] 1948-1954 között pedig a Pravda, illetve 1968-1975 között az Új Szó munkatársa.

1949–1968 és 1972–1980 között, haláláig a Csemadok Központi Bizottságának országos elnöke.[7] Az ún. normalizáció során a Csemadokból való kizárási program egyik kidolgozója volt.[8] Magas párt-, szakmai és társadalmi tisztségeket viselt, 1954-től haláláig parlamenti képviselő volt. Művészete ugyanabból a világnézeti elkötelezettségből táplálkozott, mint politikai tevékenysége. 1977-től a Szlovák Képzőművészek Szövetségének elnöke, 1978-tól a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének alelnöke volt.

Fontosabb egyéni kiállításai: Duna Menti Múzeum (Komárom, 1972), Csehszlovák Kultúra (Budapest, 1973), Műcsarnok (1985 – emlékkiállítás), Pozsony (1975, 1977, 1981 – emlékkiállítás).

Fiai Gyula újságíró, diplomata, Mihály a Pozsonyi Gazdasági Egyetem, külkereskedelmi szakán végzett, és a Slovart vezérigazgatója és Dánia tiszteletbeli főkonzulja volt Pozsonyban. Második felesége Gály Olga költő, műfordító volt.

Elismerései és emléke[szerkesztés]

  • 1935 Masaryk Akadémia aranyérme
  • 1960 Munkaérdemrend
  • 1978 Klement Gottwald Állami Díj
  • 1980 Nemzeti művész cím
  • 1980 A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje
  • Dunaszerdahely, Lőrincz Gyula utca

Megjegyzés: a keszegfalvai Lőrincz Gyula Alapiskola és Óvoda, illetve a Lőrincz Gyula Napok Lőrincz Gyula (1862–1928) történetíróhoz kötődik.[9]

Művei[szerkesztés]

Pályája kezdetétől az 1945-ig terjedő időszakban expresszív erejű festményei vallanak az öldöklés felett érzett fájdalmáról, a pusztulástól való félelméről. 1945 után festői nyelve higgadtabb lett. Témái a család és a társadalmi élet eseményei, típusai, gyermekkora vidékének, a Csallóköz tájai.

  • Háború lesz (1939)
  • Gond (1943)
  • Koncentrációs táborban (1943)
  • Fésülködő nő (1948)
  • Társadalmi munkás (1948)
  • Kosuti, 1931 (grafikai sorozat, 1960-as évek)
  • Pusztai szeretők (1973)
  • Apa és fia (1974).
  • 1946 Emlékezés. Budapest. (rajzgyűjtemény)
  • 1973 Dózsa katonái. Kosuti sortűz. Pozsony-Budapest. (rajzsorozatok).

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09635.htm, Lőrincz Gyula, 2017. október 9.
  2. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  3. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  4. ↑ a b Databáze Vojenského historického archivu. (Hozzáférés: 2020. november 30.)
  5. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Főszerkesztők tablója – Új Szó.com
  7. ↑ vtedy.sk
  8. ↑ csakypal.eu
  9. ↑ szmit.sk
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lőrincz_Gyula&oldid=24019361”