Lökéshullám-terápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A testen kívüli lökéshullám-terápia egy lökéshullámokkal végzett kezelés, amelyet az alábbi ortopédiai elváltozások kezeléséhez alkalmaznak:

  • Sarokcsontkinövés okozta fájdalmak[1][2] (Fasciitis plantaris)
  • A váll fájdalmas meszesedése[3] (Tendinitis calcarea)
  • Tenisz-, illetve golfkönyök (Epicondylitis radialis sive ulnaris humeri)
  • Fájdalmat okozó tricepszín-meszesedés a könyök területén (Olecranonsporn)
  • Lábfekélyek, illetve nehezen gyógyuló sebek kezelése
  • Triggerpont-terápia
  • Pseudoarthrosis (nem gyógyuló csonttörések)

A módszer[szerkesztés]

Már 1980 óta kezelnek sikeresen lökéshullámokkal veseköveket. A lökéshullámok nagy energiájú nyomáshullámok, amelyek hasonlóak a hanghullámokhoz, azonban energia, növekedési- és terjedési sebesség szempontjából jelentősen különböznek azoktól. Ugyanezeket a lökéshullámokat 1989 óta már nehezen gyógyuló csonttörések (pseudoarthrosis), és kisebb energiával ín- és izompanaszok kezelésére (teniszkönyök, sarokcsontkinövés, meszes váll és néhány egyéb indikáció) is alkalmazzák.

Éppúgy, mint az urológiában, hangnyomás hullámokat gerjesztenek, amelyek fókuszálva a test mélyébe hatolnak. A lökéshullámoknak ez a sűrűsödése a ritmikus és ismétlődő alkalmazással a szilárd anyag (például meszesedés) széttöredezését okozza. A meszesedés a lökéshullám-kezelés hatására apróbb részecskékre törik szét, és ezeket a mikrorészecskéket a véráram elszállítja és kiüríti a szervezetből.

A lökéshullámokat eredetileg elektromos szikrakisüléssel víz alatt hozták létre, és egy félellipszoid segítségével fókuszálták a kezelt területre. A lökéshullámok gerjesztésének ez a módja (elektrohidraulikus lökéshullám gerjesztés) még az 1970-es évekre nyúlik vissza, és manapság az elektromágneses és piezoelektromos lökéshullám gerjesztés mellett standardként terjedt el.

Egy másik módszer lökéshullámokat a fordított piezoelektromos effektussal létrehozni (inverz piezohatás): ha bizonyos kvarckristályokon váltóáramot vezetünk keresztül, akkor a kristály formaváltozása következtében oszcilláció jön létre. Ez a jelenség a fordított piezoelektromos hatás. Egy domború (konkáv) hordozóra felvitt piezokerámia-elemek egy nagyfeszültségű impulzus következtében átmenetileg a mikrométer tartományban kitágul és nyomásimpulzust hoz létre. A piezo elemeket pontosan a kezelési fókuszhoz állítják be. A precíz fókuszálás és az impulzusok nemlineáris terjedése miatt alakul ki a kezelés fókuszában a levő meredekség miatt a lökéshullám. A piezoelektromos lökéshullám gerjesztési elv alapján működő készülékeknél a piezo-lökéshullám közvetlen fókuszálással keletkezik, és másodlagos visszaverődés nélkül lép ki. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a kezelőforrás lapos felületű, és a fókuszzóna is precízen, pontosan alakítható legyen. Míg korábban csupán egy pontra irányított vagy defókuszált fókuszformákat generáltak, a piezoelektromos metódussal a kezelési mező/fókusz vonal formájú is lehet.

Kezelés[szerkesztés]

A meszesedés helyét röntgen átvilágítással határozzák meg, és a kezelési fókuszt erre a helyre irányítják. A pácienst egy vizsgálóasztalra fektetik, az érintett testrész a vizsgálóágy kivágásban helyezkedik el egy puha, kerek, vízzel töltött műanyag párnán. Az ebbe a párnába bevezetett lökéshullámok, amelyeket például egy félkör alakban elrendezett piezokristályból vagy egy félellipszisen történő hullám-visszaverődéssel gerjesztenek, belépnek a vizes közegbe és egy pontba sűrűsödnek.

Az energiasűrűsödés így a meszesedés centrumában jön létre. Az egyéb szöveteket, amelyek a meszesedés környezetében helyezkednek el (például erek, idegek, inak) eléri ugyan a lökéshullám, de nem károsítja azokat, mivel azok nem a lökéshullám fókuszában helyezkednek el. Egy egyszeri lökéshullám alkalmával egy erős hanghatás hallható, és ütésként érzékelhető, mint egy kis kalapácsütés. Az ütések gyakorisága 60-300 percenként, az ütések erőssége pedig a meszesedés milyenségéhez igazítható.

A testfelszínhez közeli kezeléseknél, például Ulcus cruris (lábfekély) esetén a lökéshullámokat nem fókuszálják, hanem nagy felületen juttatják be a kezelt felületre. Ehhez erős energiaforrásra van szükség, amely a lökéshullám teljes energiáját egy nagyobb felületre tudja szétosztani, és ezáltal gyengébbé válik. Annak érdekében azonban, hogy a hatásosságát ne veszítse el, biztosítani kell, hogy a teljes kezelt terület minden négyzetcentiméterére megfelelő energiájú és mennyiségű lökéshullám jusson, és a kezelés minden sejtet elérjen. A sebkezeléshez ma már a radiális lökéshullámokat használják.[4]

A terápia hatékonyabb lehet azon pácienseknél, akik plantar fasciitisszel, vagyis talp és sarokfájdalmakkal küszködnek, vagy tendinitis calcificansban, vagyis a vállízület mozgásainak fájdalmas beszűkülésével, meszesedéssel járó betegségben szenvednek. Különösen hatásos a kezelés az Achilles-ín gyulladásának megszüntetésére, és a panaszmentesség elérésére.

Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a terápiás területre 50-100 impulzust kell leadni négyzetcentiméterenként. A kezelés ebből adódóan 2-5 percig tart, és fájdalomcsillapítás, anesztézia nélkül, ambulánsan végezhető.

A lökéshullámok a kezelt szövetekben biomechanikus visszacsatolást, valamint hírvivő anyagok termelődését váltják ki, amely gyógyulási és a véráramlást elősegítő folyamatokhoz vezetnek. A gyógyulási folyamat hossza függ a betegség súlyosságától, de az esetek többségében néhány hét alatt sikeresen lezárul.

Az egészségügyben megszokott protokollokat követve, a lökéshullám kezelések ortopédiai alkalmazásának bevezetését is több éves kutatómunka előzte meg. Számos klinikai tanulmányt készítettek azt megelőzően, hogy egy-egy indikáció kezelésére alkalmassá nyilvánították a gyógyító lökéshullám terápiát.

Ezen tanulmányok tapasztalata vezetett el a lökéshullám terápiás készülék egyre elterjedtebb alkalmazásához. A 2000-es évek elején használatos monstrumokat ma már az ambuláns kezelésben is használatos modern készülékek váltották fel. A kezelés terjedéséhez hozzájárul az is, hogy nem igényel sebészeti beavatkozást, ezért a járóbeteg ellátásban is alkalmazható.

Napjainkban a lökéshullám terápiát már a szépségipar is hasznosítja. A nőknek esztétikai szempontból sok gondot okozó cellulitis kezelésében komoly eredményeket értek már el.

Nem kívánt mellékhatások[szerkesztés]

Néhány esetben előfordulhat a kezelések után ödéma vagy enyhe felületi véraláfutás a kezelt területen. Ritkán előfordulhat a fájdalom rövid ideig tartó felerősödése.

A kezelés során fellépő fájdalmakat különböző módon szükséges figyelembe venni. Az érzéstelenítés lehetőségére fel kell készülni, amennyiben a fájdalmak túl erőssé válnak. Ha a kezdeti fájdalmak három kezelés után sem csillapodnak jelentősen, a terápiát nem szabad folytatni.

A lökéshullám terápiát az ortopédiai betegségek területén nem támogatja az állami betegbiztosítás, így annak költségét a páciensek saját maguk, vagy önkéntes egészségpénztári megtakarításaikból tudják fedezni.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Aqil A, Siddiqui MR, Solan M, Redfern DJ, Gulati V, Cobb JP. (2013. november 1.). „Extracorporeal shock wave therapy is effective in treating chronic plantar fasciitis: a metaanalysis of RCTs”. Clin Orthop Relat Resl 471 (11), 3645–52. o. DOI:10.1007/s11999-013-3132-2. PMID 23813184.  
  2. Gollwitzer, Hans (2015. május 6.). „Clinically Relevant Effectiveness of Focused Extracorporeal Shock Wave Therapy in the Treatment of Chronic Plantar Fasciitis” (en nyelven). J Bone Joint Surg Am 97 (9), 701-708. o. [2015. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2106/JBJS.M.01331. ISSN 0021-9355. PMID 25948515. (Hozzáférés ideje: 2015. október 14.)  
  3. (2014. április 15.) „High-energy extracorporeal shock-wave therapy for treating chronic calcific tendinitis of the shoulder: a systematic review.”. Annals of internal medicine 160 (8), 542–9. o. DOI:10.7326/m13-1982. PMID 24733195.  
  4. László Fekete – György Ádám Nagy – Péter Kamilló Diamant – Csaba Halmy – Ágnes Zentai: The value of radial shock wave therapy in the management of extended crural ulceration. www.akademiai.com (angolul) (2014. nov. 1.) (Hozzáférés: 2015. okt. 14.)