Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium

Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium ( Budapesti Református Főgimnázium Budapesti Református Gimnázium )
Alapítva	1859
Hely	Magyarország, Budapest
Típus	négy-, illetve nyolcosztályos gimnázium
Igazgató	Tóth Csaba Csongor
OM-azonosító	034949
Elérhetőség
Cím	1092 Budapest, Kinizsi utca 1-7.
Elhelyezkedése
Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 02″, k. h. 19° 03′ 45″47.483923, 19.0625557
A Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

1888 és 1943 között ebben az épületben működött a gimnázium (1093 Budapest, Lónyay utca 4-8.)

A Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium Budapest IX. kerületében fekvő magyar középfokú oktatási intézmény, mely több mint 160 éves múltra tekint vissza.

Története

A 18. század végén meghozott türelmi rendeletet megelőzően a protestánsok vallásgyakorlását korlátozták, templomaikat gyakran elvették, lelkészeiket üldözték. A református egyház nem rendelkezett jogi személyiséggel a katolikus államegyház mellett, így pl. nem szerezhetett hivatalosan ingatlant vagy működhetett önállóan.

A 18–19. század fordulóján Báthory Gábor, a későbbi dunamelléki püspök, megszervezte a pesti gyülekezetet és megkezdte a Kálvin téri református templom építését. Ekkoriban azonban még nem jöhetett létre református iskola. 1842-ben Fáy András Óramutató című művében foglalkozott azzal a gondolattal, hogy állítsanak fel egy európai színvonalú, modern református főiskolát, mely felülmúlja a vidéki iskolák színvonalát. Ezt az akkori sajtó is pártolta, kiváltképp a Kossuth Lajos ihletésére indult Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. Nem sokkal később megalakult Teleki Sámuel elnöklete alatt a Pesten felállítandó református főiskola választmánya, illetve létrejött a pesti protestáns főiskolai választmány is.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc több évre eloszlatta annak esélyét, hogy megnyithassa kapuját az első református iskola Pest-Budán. 1855 októberében Török Pál közbenjárásával megnyílhatott a teológiai főiskola, s négy év múlva 1859-ben a pesti református főgimnázium négy osztállyal. A főgimnázium első öt tanárából négyen, Gönczy Pál, Kerekes József, Vámossy Mihály és Sztankó Sámuel részt vettek a szabadságharcban, de ennek ellenére a helytartótanács megadta az engedélyt az intézmény megnyitásához és igazolta, hogy a tanárok erkölcsi és politikai tekintetben mind kifogástalanok.

Az 1861/1862. tanévben lett hat-, s az 1863/64. tanévben nyolcosztályú az intézet. Az első érettségi vizsgálatot 1864. július 27-én és 28-án tartották 40 tanulóval. Az 1880-as években a főgimnázium helyiségei a tanulók számának gyarapodásával mindinkább szűkké váltak, annál is inkább, mivel a tantermeket eredetileg nem iskolának szánták, hanem csak alacsony és szűk lakószobák voltak. Az intézetet fenntartó testületnek, a pesti református egyháznak, tehát nemcsak a többi fővárosi tanintézetekkel való verseny, hanem közegészségi és oktatási szempontok által is sürgetve, új, megfelelő helyiségekről kellett gondoskodnia. Az új kétemeletes épület 1888-ra készült el Kauser József tervei szerint a Lónyay utcában. Az 1888/1889. tanévtől már ebben az épületben folyt a tanítás.

Ötvennégy év után, 1943. október 31-én az iskola ismét új helyre költözött, amely a kormány támogatásából és a hívők adományaiból készült el. Az iskolaépület ünnepélyes felavatásán részt vett Horthy Miklós kormányzó is. Az U alakú komplexum 1941 és 1943 között Padányi Gulyás Jenő és Tóth Imre tervei alapján épült fel.

1952-ben az intézményt államosították. A rendszerváltást követően a Dunamelléki Református Egyházkerület 1992. november 27-én határozatot hozott a gimnázium újraindításáról. Három évig a Károli Gáspár Református Egyetemtől kapott Reviczky utcai albérletben, majd 1997-től a Jázmin utcai iskolaépületben működött a megújult Lónyay. Számos kérvény, tárgyalás, tiltakozás és tüntetés után, 2000-ben tudott beköltözni az iskola a korábbi helyére, a Lónyay és a Kinizsi utca sarkánál található háztömbbe.

Igazgatói

• 1859–1867: Gönczy Pál
• 1867–1897: Vámossy Mihály
• 1897–1909: Molnár Sándor
• 1909–1935: Ravasz Árpád
• 1935–1937: Samu János
• 1937–1943: Ványi Ferenc
• 1943–1952: Kondói Kiss József
• 1993–1995: Bognár József, az iskola újraindítója
• 1995–1999: Madarász Imréné
• 1999–2004: Kirsch Attila
• 2004–?: Madarász Imréné
• Tóth Csaba Csongor

Híres tanárai

• Áprily Lajos (1887–1967) író, költő, műfordító, az MTA tagja
• Ballagi Mór (1815–1891) teológus, nyelvész
• Baráth Ferenc (1844–1904) író, irodalomtörténész, tanár
• Benda Kálmán (1913–1994) történész, levéltáros, az MTA tagja
• Bihari Péter (1840–1888) bölcsészdoktor
• Csiky Kálmán (1843–1905) jogász, politikus, újságíró
• Draskóczy István (1952) levéltáros, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja
• Erdélyi Lajos (1871–1932) nyelvész
• Fiók Károly (1857–1915) pedagógus, műfordító, orientalista
• Géresi Kálmán (1841–1921) színháztörténész, jogakadémiai tanár
• Gyulai Pál (1826–1909) irodalomtörténész, költő, író, prózaíró, egyetemi tanár, az MTA tagja
• Laky Dániel (1846–1929) református lelkész, gimnáziumi tanár
• Molnár Aladár (1839–1881) református lelkész, pedagógus, országgyűlési képviselő
• Pruzsinszky Pál (1862–1926) református lelkész, teológus, filozófiai doktor, egyháztörténész
• Ravasz Árpád (1874–1939) középiskolai tanár
• Sain Marton (1915–1997) matematikatörténész, gimnáziumi tanár
• Szabó Aladár (1862–1944) református lelkész, író
• Thaly Kálmán (1839–1909) költő, író, bölcsészdoktor, az MTA tagja
• Tolnai Lajos (1837–1902) író, publicista
• Varga Bálint (1856–1943) író, irodalomtörténész, bölcseleti doktor, középiskolai tanár

Híres diákjai

• Alexander Bernát (1850–1927) filozófus, esztéta, színikritikus, szakfordító, az MTA tagja
• Amerigo Tot (1909–1994) szobrász- és színművész
• Ballagi Aladár (1853–1928) történész, nyelvész, az MTA tagja
• Ballagi Géza (1851–1907) történész, jogtudós, politikus, műfordító, az MTA tagja
• Benedek Gábor (1920–2003) állatorvos
• Beöthy Zsolt (1848–1922) irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja
• Bernát István (1854–1942) agrárpolitikus, közgazdász, akadémikus
• Bächer Mihály (1924–1993) zongoraművész
• Borovszky Samu (1860–1912) történész
• Borvendég Ferenc (1876–1934) várospolitikus, Budapest főpolgármestere
• Borzsák István (1914–2007) klasszika-filológus, ókortudós, egyetemi tanár
• Csathó Kálmán (1881–1964) író, színházi rendező, színházigazgató
• Csonka János (1852–1939) feltaláló, tiszteletbeli gépészmérnök
• Csűrös András (1983) református lelkipásztor, egyháztörténész, egyetemi adjunktus
• Czike Ferenc (1852–1915) tanító, iskolaigazgató
• Devecseri Gábor (1917–1971) költő, író, műfordító
• Dósa Géza (1846–1871) festőművész
• Éless István (1908–1961) rajztanár, festőművész, grafikus
• Fabók Endre (1988) költő
• Farkas Ferenc (1900–2000) zeneszerző
• Finta József (1935–2024) építészmérnök
• Földes Árpád (1865–1931) jogász, köz- és váltóügyvéd, királyi tanácsos, hírlap- és színműíró
• Földi Mihály (1894–1943) orvos, író, újságíró, kritikus
• Fröhlich Izidor (1853–1931) elméleti fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja
• Gárdonyi Géza (1863–1922) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus
• Gozsdu Elek (1849–1919) író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd
• Greiner Jenő (1865–1917) újságíró
• Gulyás Gergely (1981) jogász, politikus
• Hajós Lajos (1870–1930) elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár
• Hubay Győző (1930–2004) koreográfus
• Jékely Zoltán (1913–1992) író, költő, műfordító, könyvtáros
• Justh Gyula (1850–1917) politikus
• Karinthy Gábor (1914–1974) költő
• Kenessey Béla (1858–1918) református püspök, teológiai tanár, főrendiházi tag
• Kovács Sebestény Aladár (1858–1921) vízépítő mérnök, műegyetemi tanár
• Kozma Andor (1861–1933) költő, műfordító, az MTA tagja
• Lánczy Gyula (1850–1911) jogász, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő
• László Elemér (1846–1941) osztrák–magyar haditengerészet címzetes ellentengernagya
• Marx György (1927–2002) fizikus, akadémikus
• Matolcsy Tamás (1901–1966) orvos, szélsőjobboldali politikus
• Márkus Miksa (1868–1944) író, újságíró, lapszerkesztő
• Mátrai Gábor (1859–1912) orvos
• Molnár Ferenc (1878–1952) író, drámaíró, újságíró, haditudósító
• Nagy Béla (1857–1883) gyorsírástanár, joghallgató, lapszerkesztő, postatiszt
• Oláh Béla (1861–1909) bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár
• Pekár Gyula (1866–1937) író, újságíró, országgyűlési képviselő, az MTA levelező tagja
• Prém József (1850–1910) újságíró, művészettörténész, pedagógus
• Puky Endre (1871–1941) politikus, külügyminiszter
• Radisics Jenő (1856–1917) művészeti író, politikus
• Reök Iván (1855–1923) vízügyi mérnök, földbirtokos
• Révai Manó (1873–1918) középiskolai tanár
• Ritoók Zsigmond (1929–) klasszika-filológus
• Sárközy Aurél (1845–1916) főispán, országgyűlési képviselő
• Szamosközi István (1915–2002) református püspök
• Szászy Béla (1865–1931) jogász, az MTA levelező tagja, politikus
• Szemere György (1863–1930) író
• Szent-Györgyi Albert (1896–1986) Nobel-díjas orvos, biokémikus
• Szilassy Aladár (1847–1924) bíró, felsőházi tag
• Szőllősi Zsigmond (1872–1953) író, újságíró
• Teleki József (1859–1945) politikus
• Teleki Mihály (1896–1991) gazdaságpolitikus, földbirtokos
• Térfy Gyula (1864–1929) jogtudós, jogi író
• Vargha Gyula (1853–1929) statisztikus, költő, műfordító, miniszteri tanácsos
• Vargha Imre (1876–1945) közgazdász, politikus
• Vámossy Zoltán (1868–1953) farmakológus, egyetemi tanár, lapszerkesztő
• Veress István (1932) író, újságíró, szerkesztő
• Vértesy Dezső (1881–1917) tanár, klasszika-filológus
• Zeöld Imre Péter (1905–?) ügyvéd, hungarista országgyűlési képviselő

Források

• Szilágyi Erzsébet (2008. január 1.). „A Lónyay Utcai Református Gimnázium”. Tanító 46 (1), 6–7. o. 
• Török Bálint (2009). „A templom és az iskola - 150 éves a Lónyay utcai Református Gimnázium”. Confessio 33 (2), 61–65. o. (Hozzáférés: 2025. október 2.) 
• Iskolánk története. www.lonyayrefi.hu (Hozzáférés: 2025. október 2.)