Lóaktínia
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) A természetes élőhelyén | ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Actinia equina (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 |
A lóaktínia (Actinia equina) a virágállatok (Anthozoa) osztályának tengerirózsák (Actiniaria) rendjébe, ezen belül az aktíniák (Actiniidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A lóaktínia az Északi-tenger partján, az Atlanti-óceán európai, észak- és északnyugat-afrikai partjai mentén egészen a Dél-afrikai Köztársaságig, valamint a Földközi-tenger partvonalán lelhető fel. Kalk (1958) szerint a trópusi Indiai- és Csendes-óceánokban is fellelhető.
Bár a lóaktíniát hátrányosan érinti a tenger szennyeződése és a partokon folyó építkezés, az ember nem veszélyezteti közvetlenül, így továbbra is nagy számban megtalálható a tengerekben.
Alfajai, változatai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az alábbi taxonok e faj alfajai és változatai lehetnek, bár a WoRMS szerint az összes nomen dubium, azaz „kétséges név”:
- Actinia equina castanea
- Actinia equina coccinea
- Actinia equina concentrica
- Actinia equina equina
- Actinia equina glauca
- Actinia equina hemisphaerica
- Actinia equina hepatica
- Actinia equina japonica
- Actinia equina olivacea
- Actinia equina pontica
- Actinia equina rubra
- Actinia equina rufa
- Actinia equina var. umbrina
- Actinia equina var. viridis
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ennek az aktíniának a magassága akár 5 centiméter is lehet. Kinyújtott tapogatókarokkal 7 centimétert érhet el az átmérője. A szájkorongot körülbelül 200 darab mozgékony, hat sorba rendezett tapogatókarból áll, melyek a táplálék megragadását szolgálják. A korong szegélyét övező 24 „peremzacskó”, azaz csalánüteg tartalmazza azt a mérget, amellyel a lóaktínia megbénítja az áldozatait. A szájnyílás a szájkorong közepén helyezkedik el; a garat varsaszerűen befelé tágul. A garaton és a szájnyíláson keresztül távoznak az anyagcseretermékek is. A testfalat alkotó két sejtréteget (melyek közül a külsőt ektodermának, a belsőt endodermának nevezzük) kocsonyás réteg (mesogloea) választja el egymástól. A lóaktínia törzsének közepén elhelyezkedő üreg, az űrbél. Az emésztőnedvek bontják le az ide továbbított táplálékot. Amikor dagály után visszavonul a tenger, a lóaktínia olyan lesz, mint egy színes, kocsonyás zacskó. Amint az ár újra elönti, kibomlik az élénk színű csalánozó tapogatók koszorúja. A lóaktínia faj egyedei lehetnek vörösek, sárgák, barnák és zöldek is.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főleg az árapály-övezetben a sziklákra tapadva él, de 20 méter mélyben is megtalálható ez az állatfaj. Tápláléka kistestű tengeri állatok. A Critomolgus actiniae, Gastroecus arcticus és Paranthessius anemoniae nevű evezőlábú rákok élősködnek ezen az aktínián. A szóban forgó aktíniafaj 3 évig él, de fogságban ennél többet is élhet.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A lóaktínia kölcsönös megtermékenyítés révén szaporodik. A megtermékenyített peték a testen belül kelnek ki, majd a lárvák szétszóródnak a tengervízben.
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kinyílva és
összehúzódva
Többféle színe
Lóaktínia Actinia equina apálykor behúzott csápjaival
is lehet
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Csodálatos állatvilág. (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó. 2000. ISBN 963-86092-0-6.
{{cite book}}: Unknown parameter|extra=ignored (súgó) - Actinia equina (Linnaeus, 1758) WoRMS
- Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://gdz.sub.uni-goettingen.de/no_cache/dms/load/toc/?IDDOC=265100 Archiválva 2017. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
