Léviták
A zsidó hagyományban a léviták (héberül: לוי, לֵוִי) a tizenkét zsidó törzs egyike, Lévinek, Jákob fiának utódai. A léviták a többi törzzsel ellentétben nem kaptak saját területet Kánaán elfoglalása után. Speciális vallási és politikai feladataik voltak, amik elsősorban a kohaniták mellett – „segédpapok”ként [1] – a Második Templom idején végzett szakrális tevékenységekre terjedtek ki. Ezért cserébe tizedet (az ún. maaszert) kaptak a többi törzstől. A második templom pusztulásával és a rabbinikus judaizmus kialakulása eljelentéktelenítette őket, bár leszármazásukat a judaizmus máig számon tartja. Legfőbb szerepük zsidó istentiszteleteken a kohaniták kezeinek megmosása a papi áldás előtt, és egyes rítusok másképp vonatkoznak rájuk.[2]
Szolgálatuk a törvény szerint 30 éves kortól 50-ig terjedt (4Móz 4,3), de a könnyebb szolgálatokat a 4Móz 8,24 szerint 25 éves kortól is végezhették, Dávid pedig már 20 éves koruktól alkalmazta őket.[3] Ezek az évek egyúttal a hadkötelezettség évei is voltak, amely alól azonban a léviták, papi szolgálatuk miatt, mentesültek.[4]
A lévita státusz a judaizmusban apai ágon öröklődik, felvenni vagy letenni egyáltalán nem lehet. Betérő nem lehet lévita. Zsidó temetőkben gyakori, hogy a léviták sírját kancsó vagy pohár is jelzi, a második templom idején betöltött feladatukra utalva. A Lévi, Loew, Lővey, Leon és hasonló nevek zsidó származású személyek esetén általában a lévita származásra utalnak.
A lévita státusz betérők általi elnyerésére azonban létezhetett egy történelmi kivétel. A Kazár Birodalom államvallása az izraelita vallás volt, amelyet a 8. században vehettek fel. A lévita státusz apai ágon öröklődik. Az askenázikra és a szefárdokra is kiterjedő Y-kromoszóma-vizsgálatok egy érdekes tényt tártak fel az 1990-es években – a táblázat 1998-ban a Nature-ben jelent meg. Az askenázi nem kohanita léviták 30%-a rendelkezik egy olyan genetikai markerrel, amely sem az askenázi kohaniták, sem az askenázi nemléviták, sem az akármilyen szefárdok között nem fordul elő. Ez esetleg a kazárok áttérésére utalhat, ahol a régi pogány kazár papság, a kvamok, lévita státuszt nyerhettek.[5] A későbbi Y-kromoszóma-vizsgálatok kimutatták, hogy ez a markerrel nem lehetett kazár eredetű, hanem a Közel-Keletről származik[6][7] és a családfa DNS-sel végzett későbbi tesztelés ezt a leszármazást romaniota zsidók Görögországból, olaszországi szefárd zsidók és szíriai zsidók között találta meg.
Becslések szerint a mai zsidó populáció 10-12%-a lévita.[8]
Léviták Izraelben[szerkesztés]
Izrael államban az anyakönyvezést végző ortodox rabbitanács is nyilvántartja a lévita státuszt, amit a hazatérési törvény útján bevándorló, lévita származást állító, vagy arra utaló családnevű zsidóknak igazolniuk is kell. Ebből rendszeresen kisebb-nagyobb belvillongások származnak.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ KeysKatasztrófa 156–159. o.
- ↑ Simon Philip de Vries: Zsidó rítusok és jelképek, ISBN 963-8396-09-1
- ↑ 1Krón 23,24
- ↑ Keresztény Biblai Lexikon
- ↑ KeysKatasztrófa 156–159. o.
- ↑ Rootsi, Siiri, et al. (2013. április 2.). „Phylogenetic applications of whole Y-chromosome sequences and the Near Eastern origin of Ashkenazi Levites”. Nature Communications 4, 2928. o. DOI:10.1038/ncomms3928. ISSN 2041-1723. PMID 24346185.
- ↑ Behar, Doron M., et al. (2017. november 2.). „The genetic variation in the R1a clade among the Ashkenazi Levites' Y chromosome”. Scientific Reports 7 (1), 14969. o. DOI:10.1038/s41598-017-14761-7. ISSN 2045-2322. PMID 29097670.
- ↑ [1] Archiválva 2008. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben A rabbi válaszol
- ↑ Els Van Diggele: Egy nép, amely külön lakik - Zsidó identitás a mai Izraelben, ISBN 963 7525 67X
Források[szerkesztés]
- ↑ KeysKatasztrófa: David Keys. Katasztrófa – Hogyan változtatta meg egyetlen természeti csapás a világtörténelmet?. Budapest: Vince Kiadó Kft. (2002). ISBN 963 9323 36 5
