Lévay József Református Gimnázium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lévay József Református Gimnázium

Miskolc LevayGimn 01.jpg
Hely Magyarország, Miskolc
Típus gimnázium
OM-azonosító 029281
Elhelyezkedése
Lévay József Református Gimnázium (Miskolc)
Lévay József Református Gimnázium
Lévay József Református Gimnázium
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 06′ 04″, k. h. 20° 46′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 04″, k. h. 20° 46′ 44″
A Lévay József Református Gimnázium weboldala

A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Miskolc városának egyik legrégebbi oktatási intézménye, története a 15. századig nyúlik vissza. 1993-as újraindulása óta négy és hatosztályos gimnáziumi rendszerben mintegy 600-800 tanulóval a város és a megye egyik legnagyobb középfokú oktatási intézménye. Fenntartója a Tiszáninneni Református Egyházkerület.

Történelme[szerkesztés]

Kezdetektől a 18. század végéig[szerkesztés]

Az iskola gyökerei a 15. századig nyúlnak vissza. Ekkor már működött a városban egy latinos műveltséget oktató iskola. A reformáció beköszöntével 1560-ra az egész város református hitre tért, ekkor vette át a Református Egyház az Avasi református templomot és a hozzá tartozó iskolát, ezt tekintik az iskola alapítási évének. Még ebben az évben határozat született a magasabb műveltséget közvetítő iskola, a „rectoris scola” felállításáról és fenntartásáról.

A következő mintegy kétszáz évben Miskolc városának története szorosan egybefonódik a Református Egyház és az iskola történetével, olyannyira, hogy az iskola vezetését jórészt a városi tanács, a Magistratus látja el, csak a 18. század második felében kerül az egyháztanács, majd az igazgatótanács irányítása alá.

A 17. századból származik az első ránk maradt iskolai szabályzat, és több adat az iskola fenntartásáról és a tandíjakról. Az iskola szabályzatát, akárcsak az iskolamestereket is a Sárospataki Református Kollégiumtól kapta, ugyanakkor mégsem tekinthető a pataki kollégium filiájának vagy részének, hisz a 16. század végétől az országrész legnagyobb iskolái közt tartják számon. A korabeli feljegyzések szerint a rektor mellett több tanító és segédtanító is tevékenykedik. 1684-ben a Sárospatakon összeült részzsinat elismerte a tanrendet és tanterveket, valamint előírta a kor világnyelvének, a latinnak kiemelt oktatását.

Ekkoriban az iskola tanulói közt nem csak a miskolci s a környékbeli ifjakat találjuk - de a korabeli feljegyzések szerint - a környező vármegyékből, így Gömör, Abaúj és Zemplén megyéből, de még Dunántúlról is érkeztek ide tanulók. A református iskola nem csak reformátusok előtt állt nyitva: evangélikusok, katolikusok, sőt izraeliták is tanultak itt. A tanulók közt voltak magyar mellett, német és szlovák anyanyelvű tanulót is.

A török időket követően a kurucokhoz húzó Miskolcot gyakran szállták meg labanc csapatok, gyakorta ellehetetlenítve az iskolát fenntartó polgárságot. A Rákóczi-szabadságharc alatt az iskola és a város is a fejedelem oldalára állt. 1706-ban Raboutin generális felgyújtatja az iskola könyvtárát az egyház levéltárával együtt.

A szabadságharc után a visszatérő diákok és tanárok új iskolai szabályzatot hoztak, ez "Liber legum scolae Miskolczinae" néven ismert, és egészen 1848-ig szabályozta az iskola életét.

1720-tól elkezdődött a város sokszor erőszakos rekatolizációja. Ez a városi Magistratusban is érvényesült, ezért a század második felétől a Magistratus lemondott a református iskoláról, ezért annak fenntartását és vezetését innentől az egyháztanács látta el.

A II. József türelmi rendelete 1781-ben engedélyezte a protestánsoknak a szabad válásgyakorlatot és alsó- valamint középiskolák működtetését. Ekkor jött létre az iskola igazgatótanácsa, mely ekkor 16 főből állt. Az igazgatótanács vezetésével nyolcosztályossá fejlesztették az iskolát.

19. században[szerkesztés]

A gyorsan növekvő tanuló létszám miatt már a 18. század végén felmerült egy új, nagyobb iskolaépület építése, mert a régit kinőtték. Az új iskolaépület kérelmeit ugyanakkor e Helytartótanács - mint minden protestáns intézményét - sorra elutasította. 1836-ban már királyi parancs tiltotta meg a nagyobb iskolaépület építését, ugyanakkor a frissen betelepített minorita rend gimnáziumot építhetett és indított.

1819-től az iskola anyakönyvet vezetett a tanárokról és a diákokról egyaránt. Ezek bizonyítják a tanárok lelkészi, jogi, egyetemi végzettségét, valamint a diákok számának gyors emelkedését.

1839-től az iskola tanítási nyelve a magyar.

1841-ben megalakult az első önképzőkör.

1848. március 17-én Sáfrány Mihály tanár úr vezetésével kinyomtatják a 12 pontot. A forradalom hevében a diákság 21.-én csatlakozni kívánt a nemzetőrséghez, melytől csak az egyháztanács tiltása tartotta vissza.

1849. június 21-én a Miskolcra bevonuló orosz hadsereg birtokba vette az iskola épületét, és berendezéseit összetörték. A tanítás csak október 22-én indult újra. A világosi fegyverletétel idején az iskolának 11 évfolyama, 12 tanára, és 421 tanulója volt.

A szabadságharcot követő Bach-korszakot az iskola nagyon megszenvedte, az adományok elapadtak, bevétele jószerivel csak a tandíjból volt. Ennek ellenére ebben az időszakban az iskola önerőből tudta a könyvtárát fejleszteni, ösztöndíjakat alapítani, sőt tanári nyugdíjalapot is működtetett.

Az iskola 1854-ben elvesztett nyilvános jogait 1862-ben visszakapta, tanrendje, tantárgyai és óraszáma az országos előírásokhoz igazodott. A tanulói létszám gyors emelkedése miatt a kiegyezés idejére végleg kinőtte az Avas alján álló régi épületét.

Az új iskolaépület építésének előkészítése ekkor indult, ugyanakkor az Egyházkerületnek nem volt pénze. Az iskola 1867. után sem fogadta el az államsegélyeket, hogy autonómiáját megőrizze. Hosszas tárgyalások után 1889-re sikerült megegyezni gróf Csáky Albinnal, az akkor vallás és közoktatási miniszterrel az állami támogatásról.

Ezek után az állam - báró Eötvös Loránd kultuszminiszter javaslatára - jelentős összeggel segítette az új - mai - iskolaépület építését, mely 1898-ra lett kész.

20. században - az államosításig[szerkesztés]

Az iskola az első világháborúban kiszorult saját épületéből, de alkalmi épületekben tovább folytatta oktatási tevékenységét.

Az 1918-19-es forradalmak elkerülték az iskolát. A polgári forradalom idején ugyan alakult egy diáktanács, ami a latin nyelv eltörlését követelte és a diák közti szociális juttatások elosztását irányította, de a tanácsköztársaság idejére ez is feloszlott.

1935-ben vette fel az iskola korábbi tanárának, a neves költőnek, Lévay Józsefnek a nevét.

A második világháborúban - miként az elsőben - az iskola megint kiszorult saját épületéből, először a magyar hadsereg, később a szovjet vöröshadsereg számára foglalták le. Ekkor sok kár érte az épületet és az iskola felszerelését is: a könyvtár, a szertárak, a padok és berendezések nagy része tönkrement. A helyreállítás a háború utáni új pénzben több mint 100 000 Ft-ot tett ki.

1946. őszén beindított nyolc osztályos általános iskolai képzéssel elkezdődött a Lévay sorvasztása, de az alsó négy osztály még két évvel később is, mint Lévay József Református Gimnázium ünnepelhette az 1848/49- forradalom és szabadságharc centenáriumát.

1948. július 15-én a XXXIII. törvény kimondta az egyházi iskolák államosítását. Az államosított intézmény még két évig viselte Lévay József nevét, majd Mikszáth Kálmán nevét kellett felvennie.

1953 nyarán a helyi hatóságok összevonták az akkor már Mikszáth Gimnáziumot az akkor már Földes Ferenc nevét viselő volt Fráter György Királyi Katolikus Gimnáziummal. Az így megalakult Földes Ferenc Gimnázium részére át kellett adni az iskola teljes felszerelését, beleértve a muzeális értékű könyvtárat. A könyvtár muzeális része később a Miskolc Városi Könyvtárhoz került, ahol ma a Lévay Muzeális Könyvtárat alkotja.

Az Gimnázium épületét a Zrínyi Ilona Gimnázium kapta meg és használta 1996-ig.

Az újraindulástól napjainkig[szerkesztés]

A rendszerváltáskor a Tiszáninneni Református Egyházkerületben felmerült a Lévay visszaállítása. A kárpótlás során az egyház visszakérte a Gimnázium "új" akkor már lassan százéves épületét. Magát a Gimnáziumot 45 év szünet után 1993-ban újraalapították. Az 1993/94-es tanévet 3 állandó és 11 óraadó tanárral, két négyosztályos gimnáziumi osztállyal, állandó épület nélkül, ideiglenesen a Miskolci Központi Leánykollégium épületében elhelyezve kezdték meg.

A gimnázium igazgatójának az alapításkor Ábrám Tibort választották meg. Az igazgatótanács elnöke Pápay Sándor lett, aki az újjáalakult Lévay alapító tanára volt.

A visszakapott gimnáziumi épület átadása, elsősorban a benne működő Zrínyi Ilona Gimnázium elhelyezése körüli viták miatt, elhúzódott. Ez azonban nem akadályozta meg a vezetést abban, hogy 1994/95-ös tanévben beindítsák a hatosztályos gimnáziumi képzést is. A helyhiány viszont egyre sürgetőbbé tette az iskola eredeti épületébe való visszaköltözést. Az 1995/96-os tanévet az iskola három helyre szétszórva, kényszermegoldásokkal élte át. Szerencsére 1996 nyarán végre visszaköltözhetett az eredeti épületébe, a Kálvin János utca 2-be.

A munka dereka csak ekkor következett. Az erősen leromlott iskolaépületet és mellette a leendő Diákotthont sürgősen fel kellett újítani. A felújítás során alakították ki a Tóth Pál Diákotthont, mely kollégium és menza. Felújították a kémia-biológia és fizika előadót, új könyvtárat alakítottak ki. Ekkor kapott az épület tetőtér beépítést, ahol művészeti tantermeket alakítottak ki, mint ahogy ekkor építették az informatikai szaktermeket is tornaterem tetején. A felújítás nagy része 2005-re fejeződött be.

Oktatás[szerkesztés]

Tagozatok[szerkesztés]

Jelenleg a következő tagozatok indulnak:

Évfolyam Tagozat
4 Történelem
4 Médiaismeret és kommunikáció
4 Biológia-kémia
4 Fizika-matematika
4 Általános
6 Angol
6 Matematika-informatika

További információk[szerkesztés]