Szepesi–Láner-barlangrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Létrás-tetői-barlang szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szepesi–Láner-barlangrendszer
A barlangrendszer Szepesi-barlangjának a bejárata
A barlangrendszer Szepesi-barlangjának a bejárata
Hossz2500 m
Mélység159,3 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés159,3 m
Tengerszint feletti magasság552 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-3
Elhelyezkedése
Szepesi–Láner-barlangrendszer (Magyarország)
Szepesi–Láner-barlangrendszer
Szepesi–Láner-barlangrendszer
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 60″, k. h. 20° 35′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 60″, k. h. 20° 35′ 42″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesi–Láner-barlangrendszer témájú médiaállományokat.

A Szepesi–Láner-barlangrendszer egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Parkban található. A Létrás-tetői-barlang, korábbi nevén Szepesi-barlang és a Láner Olivér-barlang összekapcsolásával jött létre a barlangrendszer. Magyarország 12. legmélyebb barlangja. A Bükk-vidék hatodik leghosszabb barlangja.

Szepesi–Láner-barlangrendszer[szerkesztés]

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-fennsíkon, a Nagy-fennsík keleti, Létrás-tetői részén, 548 és 552 méter tengerszint feletti magasságban található a két bejárata. Középső triász, szürke, világosszürke, pados, vastagpados és tömeges, jellegzetes finomsávozottságot, márványos rajzolatot mutató mészkőben jött létre, amelyet néhány helyen 1–10 centiméter vastag, repedéskitöltő kalciterek harántolnak.

A barlangrendszer törmelékes üledékkitöltése a helyi mészkő törmelékén és tömbjein kívül a barlangon kívüli, lepusztulási területre jellemző agyagpalából, kvarcitdarabokból, vulkanitokból, durva homokból és néhány helyen kőzetlisztből, valamint agyagból áll. Nagy felületeken látható a szálkőtalp, a kitöltés nem összefüggően borítja a járattalpat. Az oldalfalakra néhány helyen, különböző magasságokban agyagos kérgek és üledékfoszlányok cementálódtak rá és maradtak meg. Ezek jelzik a korábbi kitöltési szinteket. Csak a legcsapadékosabb időszakokban, általában a tavaszi hóolvadás után aktív hidrológiailag a barlang. A legtöbb víz ezekben az időszakokban van benne.

A lezárt barlang megtekintéséhez a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. A nagyobb része a beépített vaslétrák miatt barlangjáró alapfelszereléssel járható, de a kürtőmászásokhoz jó mászótudás és kötéltechnikai eszközök használata kell. Naponta egy csoport látogathatja, amely legfeljebb 10 személyből állhat.

Előfordul az irodalmában Szepesi-Láner-barlangrendszer (Neidenbach, Pusztay 2005) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1993. december végén lett összekötve a Létrás-tetői-barlang a Láner Olivér-barlanggyal és így jött létre a barlangrendszer. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a felmért hossza 2073 méter, de a felméretlen kürtőkkel és oldalágakkal együtt körülbelül 2500 méter hosszú, 158 méter függőleges kiterjedésű, 625 méter vízszintes kiterjedésű és a bejáratai 548, valamint 552 méter tengerszint feletti magasságban vannak. A Szepesi-barlang bejáratától mért mélysége a Keleti-ág tavának a felszínéig 143,8 méter és ehhez még 9–15 méter vízmélység adódik, amelyet búvármerülésekkel értek el. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 552 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, 2500 méternél hosszabb és majdnem 160 méter mély. A Láner Olivérről szóló szócikk szerint a Spirál-barlang a Szepesi-barlanggal együtt egy barlangrendszert alkot. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Létrás-tetői-barlang[szerkesztés]

Láner Olivér emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

Leírás[szerkesztés]

A Nagy-fennsíkon, a létrási lápa északi oldalán, a Névtelen Kerek-hegy déli lábánál, 552 méter tengerszint feletti magasságban van a betonműtárggyal biztosított és vasajtóval lezárt bejárata. Triász mészkőben jött létre és a járatok mai formájának a kialakulásában a vízfolyásokkal szállított törmelékanyagnak a koptató munkája játszotta a főszerepet. A kipreparálódott, törési felületekkel, repedésekkel határolt blokkok jellemzők a teljes barlangra. Két fő repedésirány és két-három alárendelt repedésirány ismerhető fel a Fofó-ágnak a Tohos-átjáró feletti részén. A járatok képét ezek a törések alapvetően meghatározzák. Egy észak–északkeleti irányú, 60° orientációjú törés mentén, a harmadik szifon bejárata előtti főtében jelentős, vörösagyagos repedéskitöltésű, tektonikus breccsazóna figyelhető meg. Ez a végpontja a Szepesi-barlang Nyugati-ágának. A szifonsoron, vagy a felső kerülőjáraton keresztül lehet megkerülni.

A bejárati, lépcsőzetes, leginkább hasadék jellegű aknasor egy meanderező, kis letörésekkel tagolt, átlagosan két–öt méter széles, 3–20 méter magas, vízszintes, enyhén kelet felé lejtő, néhány helyen kétszintes, vízvezető járatba, a főágba vezet és a főág két végén, a Nyugati-ág végén és a Keleti-ág végén egy-egy szifon zárja el a további járatokba vezető utat. A Keleti-ágban egy néhány liter percenkénti vízhozamú forrás ered. A barlang legnagyobb állóvize a Keleti-ág végén található, 20 négyzetméter felszínű , amelynek a mélységét a búvárok 9–15,5 méter közöttinek mérték. A Nyugati-ágban több helyen találni kisebb, egy–öt négyzetméter felületű tavakat, amelyek főleg a tufagátak miatt duzzadnak fel. Ezek csapadékszegény időszakban kiszáradhatnak. A főágból kürtők és főleg dél felé kiágazó mellékágak nyílnak. A főág északkelet–délnyugat hossztengelyű és északnyugat–délkeleti irányok közötti ingadozással nagyobb távolságon átlagosan kelet–nyugati irányt tart.

Nagy Flórián emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

A nagymorfológiai formák közül, a járatoknak a mennyezethez közeli részein a mennyezeti csatorna a jellemző néhány helyen, más helyeken a lapos boltozat és az íves boltozat, valamint az összeszűkülő hasadékban végződés látható. Az oldalfalak szabálytalanul töredezettek, vagy simák, hullámkagylósak. Az íves bevágódások, az evorziós üstök és a csorgák elterjedtek a járattalpon és a járattalp közelében, amelyek a víz áramlásának az eróziója következtében keletkeztek. Néhány részen kanyonszerű a járat. Változatos méretű és formájú cseppkövek, fejlődő és már nem fejlődő mésztufamedencék, valamint tufagátak figyelhetők meg benne. A cseppkőbaldachinok az egykori, magasabb helyzetű üledéket beborító mészkéreg maradványai, amelyek alól kimosták a laza törmeléket a későbbi, intenzív vízfolyások. A barlang legmélyebb, nem víz alatti része 150,3 méteren helyezkedik el, ahol egy szifontó található.

A barlangban elfolyó víz a Szinva-felső-forrásban, az Anna-forrásban és az Eszperantó-forrásban, valamint valószínűleg a Szinva-forrásban jelenik meg.

Előfordul az irodalmában Herman Ottó-cseppkövesbarlang (Kovács 2003), Herman Ottó cseppköves barlang (Kordos 1984), Létrási-barlang (Kovács 2003), Létrástetői-barlang (Czájlik, Dénes 1962), Létrástetői Szepesi-zsomboly (Bertalan 1976), Szepesi-barlang (Dely 1970), Szepesi-zsomboly (Dely 1970), Szepessy-barlang (Takácsné 1989) és Szepessy-zsomboly (Kordos 1984) néven is. A Létrás-tetői-barlang név először 1968-ban jelent meg az irodalmában (Dénes 1968).

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1950-es évek elején figyeltek fel az eltömődött bejáratára. Ekkor már megpróbálták a rét mélypontján lévő töbröket kibontani, de nem jártak eredménnyel. Egy történet szerint Szepesi Zoltánné egy barlangkutató társaság kirándulásán letért az útról és egy kis szikla mellett teljesen leszúrta a turistabotját és azt kiáltotta, hogy „Ide nézzetek fiúk, így kell barlangot kutatni!” 1955-ben ezen a helyen kezdődött el a feltárása bontással, amelyet a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja Zsombolykutatói és a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport végzett. 1957-ben 21 méter, 1960 nyarán 47 méter mélyre jutottak le a miskolci és a diósgyőri kutatók. Az intenzív feltárás 1962 tavaszán indult meg.

1962. június 9-én éjszaka három fiatal kutatónak, Molnár Kálmánnak, Kutas Tamásnak és Bödör Istvánnak, becézett néven a Három Aranyásónak sikerült túljutnia az addig elzárt járatokon és ezáltal lejutni a vízszintes főágba. A két csoport aznapi eredményét vizsgálták meg és ekkor vették észre, hogy szabad az út lefelé. Később közös munkával lett feltárva a Keleti-ág, amelynek a végén egy majdnem állandó vízszintű szifontó zárta el a továbbjutást és a Nyugati-ág, amelynek egy vízzel teli szifon volt a legtávolabbi pontján. A feltárások néhány mellékágnak, a Morgó-ágnak és a Borsó-ág elejének a megtalálásával folytatódtak. Ezekkel a felfedezéssel vált Magyarország legmélyebb, 165,8 méter mély barlangjává az 1660 méter hosszú Szepesi-zsomboly.

Sebestyén István emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

1962 augusztusában Várszegi Sándor, Zsellér György, Papp Gyula, Dobránszky P. és Benedek A. felmérték a barlang aknáját és a felmérés alapján egy hosszmetszet barlangtérkép készült, amely 1:500 méretarányban lett rajzolva. Az 1962. évi Karszt és Barlang szerint a Bányász Barlangkutató Csoport hónapokig tartó bontás útján tárta fel a barlangot, amely a Bükk legnagyobb barlangja és a barlangot a Magyar Hidrológiai Társaság borsodi csoportjának barlangkutató szakosztályával 1660 méter hosszúságig, valamint 165,8 méter mélységig tárták fel, felmérték és térképezték. Az 1962. december 31-i állapot szerint Magyarországnak a legmélyebb barlangja volt a 166 méter mély barlang.

Az 1963. augusztus 17–18-án történt, konyhasóval végzett víznyomjelzés szerint az Eszperantó-forrásban 18 óra, az Anna-forrásban 19,5 óra és a Felső-Szinva-forrásban 24 óra elteltével bukkant elő a sózott víz. 1963. augusztus 31. és szeptember 7. között 280 kilogramm konyhasóval jelölték meg a vizét és a kísérlet eredményeként a Szinva-felső-forrásban, az Anna-forrásban és az Eszperantó-forrásban, valamint nem biztosan a Szinva-forrásban jelent meg a jelzett víz. Nem egyértelmű eredményeket hoz a sózással történő víznyomjelzés és ezért a következtetések bizonytalanok. 1965 után Tokár Ferenc, Várszegi Sándor, B. Szabó László, Tompa L., Liptai Edit, Majoros Zsuzsanna és Komlóssy Attila mérték fel és a felmérés alapján készült egy 1:1000 méretarányú, alaprajzi barlangtérkép. Az 1968. december 31-i állapot szerint Magyarországnak a második legmélyebb barlangja volt a 166 méter mély barlang.

Az 1970-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a piros kereszt jelzésű turistaúton érhető el a majdnem egy kilométer hosszú és 165 méter mély barlang. Függőleges és meredek lejtésű aknákon leereszkedve érhető el a majdnem vízszintes, patakos járat, amelynek mindkét végén vízzel kitöltött szifonok gátolják a továbbjutást. A miskolci kutatók a Szepesi-zsombolyon keresztül tárták fel a cseppköves barlangot, ezért sokan Szepesi-barlang néven emlegetik. A Szepesi-zsomboly lényegében egy ősi, később inaktívvá vált víznyelő, amely eredetileg a karsztos és a nem karsztos kőzetek határán keletkezett. Később a víznyelőhöz vezető vakvölgy talpa egyre mélyebbre bevágódva elérte a mészkőhegy vízzáró hordalékkal fedett lábát és egy új víznyelő alakult ki, valamint a régi inakív lett. Ez a folyamat évszázezredek alatt sokszor megismétlődött, újabb és újabb víznyelők keletkeztek, a régiek inaktívak lettek, a torkuk eltömődött, és ma az egykor vizet vezető, régi vakvölgy helyén, egy kanyargós árokban egymás mellett elhelyezkedő töbörsor található. Jelenleg csak a legutóbb keletkezett, a nem karsztos felszínről érkező vízfolyás útjában lévő nyelő kap vizet. A fennsík sok víznyelőjére jellemző a nyelőknek a sorozatos áthelyeződése és az ősi, inaktívvá vált nyelőknek a töbörsorrá fejlődése.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Miskolcon, Létrás-tetőn, a műútról leágazó piros + jelzésen 300 méterre, 548 méter tengerszint feletti magasságban van a függőleges és ácsolt bejárata. 1660 méter hosszú és 165,8 méter mély. Több lépcsős, függőleges aknából és az alján egy vizes, vízszintes ágból áll. Turisztikai és idegenforgalmi célra hasznosítható. A mérete és a képződményei miatt fokozottan védett és csak a barlangot ismerő kutatók látogathatják. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott.

Vincze Ferenc emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, hogy a főágat 1962. június 9-én érték el a barlang kutatói. Az 1978. évi Karszt és Barlangban a magyar karszt- és barlangkutatás húszéves eredményei között meg van említve a barlang feltárása. Az 1979-ben napvilágot látott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben az olvasható, hogy az aknarendszere 130 méter mély, amelyen keresztül lehet elérni a 600 méter hosszan felmért járatát, amelyhez hozzátartozik egy több száz méter hosszúnak becsült rész. A mélypont és a bejárat között 165,8 méter a különbség. Csodálatosak a képződményei, leginkább a cseppkőlefolyásai, amelyek a Nyugati-ágban több száz négyzetméternyi felületet fednek. Az ágban emeleteket képez a függőleges és a vízszintes tufagátak sorozata. Az ág végén homokszifonok sorozata van alul, felül pedig rövid és szűk mellékjáratok, valamint oldalkürtők vannak. Egy alig ingadozó vízmélységű szifontó zárja le a Keleti-ág végét és a szifonon még a búvárok sem tudtak átjutni. Csak megfelelően felkészült kutatók ereszkedhetnek le a veszélyes aknarendszeren. A Szepesi-barlang és az István-lápai-barlang vonalában helyezkedik el az Egyetem-tebri-víznyelőbarlang. Az ismertetéshez mellékelve lett az 1962-es hosszmetszet barlangtérkép, három fénykép, az egyiken a barlangban lévő Sündisznó-oszlop látható, a másikon egy borsóköves sziklaborda látható, amely a Nyugati-ágban van. A harmadik fénykép a Nyugati-ágnak az egyik folyosórészletét ábrázolja.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben fokozottan védett barlangnak lett nyilvánítva. Az 1980-as évek elejének a csapadékszegény évei miatt a Nyugati-ág végén kiszáradt a vizes szifon. Ezért az 1984 márciusában a barlangban túrázó Ferenczy Gergely, Kiss János és Tohai István a szűk járaton átjutva az addigi részeknél sokkal nagyobb kürtőket és termeket találtak. Egy mély homokszifon zárta le az új részt nyugat felé, de további feltárásokat vártak a magas kürtők kimászásával. Felmérték a járatok egy részét és a felmérés alapján megállapították, hogy a Spirál-barlang irányába tartanak az új járatok. A szifon idővel megint bezárult az esőzések miatt és egy ideig nem lehetett kutatni az utána lévő szakaszt.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, a könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és három névváltozata, valamint egy térképen van a helye jelölve. A könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős, magyarországi barlangfeltárása volt a lejutás a Szepesi-zsombolyba 1961-ben. 1988-ban egy kis ideig megint átjárható volt a végponti szifon és újra járható lett az 1984-ben feltárt rész és ekkor pontosították a méréseket, valamint a megfigyeléseket. 1989-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 15 méter hosszú járatot tárt fel a Borsós-ágban egy kürtő kimászásakor és folytatta a barlang részletes felmérését.

1992-ben az egyesület a nyugati ágban, a II. szifon mögött egy 50 méteres kürtőt tárt fel, amely a Láner Olivér-barlangot hat–nyolc méterre közelítette meg. 1993-ban egy kis ideig megint átjárható volt a végponti szifon és újra járható lett az 1984-ben feltárt rész és ekkor pontosították a méréseket, valamint a megfigyeléseket. Miután a két barlang bejáratának a pontos helyét, az egymáshoz viszonyított helyzetüket bemérték és a járatokat részletesen felmérték, akkor megállapították, hogy a barlangok járatai több helyen 5–10 méterre vannak egymástól. A barlang legmélyebb pontját először az Óbudai Hajógyár MHS Könnyűbúvár Szakosztálya tagjainak sikerült felderíteni a végponti szifontóban 15,5 méter mélyre merülve, ahol a barlang egy 30 centiméter széles, nagyon magas és hosszú hasadékban folytatódik. Ezáltal a barlang ember számára elért legnagyobb mélysége 159,3 méter. 1993. december végén lett összekötve a Láner Olivér-barlanggal. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 1962 óta ismert barlang. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben, Láner Olivér szócikkében az olvasható, hogy részt vett a barlang feltárásában.

Láner Olivér-barlang[szerkesztés]

A Láner Olivér-barlang bejárata

Leírás[szerkesztés]

A létrási lápa déli szegélyén, egy hat–nyolc méter magas sziklafalnak az aljában, 548 méter tengerszint feletti magasságban van a kőből rakott támfallal biztosított bejárata. A bejárat alatt 10 méternyire található a barlangot védő vasajtó. Inaktív víznyelőszáj, amely pala és mészkő határán jött létre. A kezdeti szakaszát egy kis aknákkal tagolt, rövid meander alkotja, amely a ferde, párhuzamos aknáknak a 96 méter mélységig vezető rendszerébe csatlakozik. A barlang nagy méretű, hálózatosan elhelyezkedő járatai egy körülbelül észak–északkeleti irányú, 50–60° dőlésű törést követnek. A kitöltésben sok helyen előfordulnak denevérek csontjai és más, kistermetű gerincesek maradványai.

A barlang azért lett Láner Olivérnek az 1984-ben bekövetkezett halála után elnevezve Láner Olivér-barlangnak, mert Láner Olivér részt vett a barlang feltárásában. A Fofó-ág azért kapta ezt a nevet, mert Nagy Flórián sokat tett a barlang kutatásáért és neki volt Fofó a beceneve. Előfordul az irodalmában Bíró Lajos-barlang (Kordos 1984), Spirál-barlang (Lénárt 1979) és Spirál-víznyelőbarlang (Dely 1970) néven is. 1985-ig volt Spirál-barlang a neve.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1952. augusztus 31-én tárták fel a barlangnak a bejárati, 41 méter hosszú és 13 méter mély szakaszát a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja Zsombolykutatói a felszínről indított bontással. Az 1970-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyv szerint a Létrási-vizesbarlangtól keletre található az időszakos víznyelőként működő, 41 méter hosszú és 13 méter mély barlang. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Miskolcon, a Szárdóka 670 HP-tól 500 méterre, nyugat–délnyugatra, az Iker-teber keleti töbrében, a töbörsor végén, szálkőzetben, 552 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. 126 méter hosszú és 29 méter mély. Időszakosan aktív víznyelőbarlang. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része két irodalmi hivatkozás alapján íródott.

Az 1979-ben napvilágot látott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben az olvasható, hogy egy kerítés délkeleti sarkánál található, hatalmas, meredek falú szakadéktöbörnek az alján van a szűk bejárata. A nagyon szűk barlang 13 méter mély és 41 méter hosszú. Befelé könnyen járható, de nagyon nehéz kijönni külső segítség nélkül. A barlangtól 300 méterre, délnyugatra nyílik a Bükkös-víznyelőbarlang. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel két névváltozata és egy térképen van a helye jelölve. 1984 nyarán a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület kezdte el a beomlott és eltömődött bejáratnak a járhatóvá tételét, valamint bontással kutatott a mélyponton és elkezdte megint térképezni.

1985 decemberében két kutató, Ferenczy Gergely és Kiss János a bontáskor előkerült szűkületen átjutottak és tág járatokat tártak fel. 1989-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület végzett a végpontján bontási munkát és elkészítette a barlang lezárási tervét. Ekkor 81 méter mély volt. Az 1992. évi Karszt és Barlangban megjelent az egyesület által készített, térhatású rajza a barlangnak. 20 méter mélységben, egy szűkület előtt, mészkőtörmelékben indított aknával, egyévi bontás után sikerült felfedezni a Szepesi-barlang felé vezető, összekötő járatot, a Fofó-ágat és ezen keresztül, 1993. december végén teremtette meg az összeköttetést a Szepesi-barlang nyugati ágának a vizes szifonja mögötti, felharapódzott járatokkal Bátori Károly, Ferenczy Gergely és Kiss János. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 1952-ben lett felfedezve és a legtöbb járata 1985-ben, illetve 1986-ban lett feltárva. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben, Láner Olivér szócikkében az olvasható, hogy részt vett a barlang feltárásában, valamint a halála után róla nevezték el a barlangot. 2018. május 12-én az MKBT Verocs Szakosztály néhány sérült felnőttje túrázott a barlangban.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hakl József – Lénárt László – Hunyadi Ilona: Radon measurements in caves and springs located in the area of the Bükk National Park. In: A bükki barlangok kutatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményei című tudományos konferencia előadásai. A Miskolci Egyetem kiadványa. 1993. 5–14. old.
  • Juhász András: Újabban feltárt jelentősebb barlangok Borsodban. Természettudományi Közlöny, 1965. 470–471. old.
  • Kovács Zsolt: Szepesi-barlang. Láner Olivér-barlang. In: F. Nagy – Vadász: XXXIX. Barlangnapok, Bükk hegység, Létrás-tető, 1995. június 23–25. Vándorgyűlési kiadvány, Miskolc, 1995.

További információk[szerkesztés]