Lépő Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lépő Zoltán
Született 1946. november 9. (73 éves)
Szekszárd
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Lépő Zoltán (Szekszárd, 1946. november 9. –) – magyar iparművész, szobrászművész, formatervező.

Élete[szerkesztés]

1946. november 9-én született Szekszárdon, 1972-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanítványa volt, mestere Dózsa Farkas András. Szakdolgozatát 1978-ban védte meg az Ipari Formatervező Tanszéken.

1973 óta vesz részt műveivel kiállításokon. 1981-ben Japánban díjat nyert a Saitama-pályázaton, ennek révén egy szobrát köztéren állították ki. Japán származású, Waldorf-óvónőként tevékenykedő feleségével mintegy tíz évet töltött Japánban, ahol többek között az európai és ázsiai filozófiák, vallások és esztétikai rendszerek összehasonlítását tanulmányozta, ottani élményei meghatározóak lettek a művészetében. Több cikket és tanulmányt is publikált e tárgykörben, részben a Vass Botond szerzői álnéven. Népművészeti hagyományaink, valamint a magyar őskultúra és a közép-ázsiai kultúrák kapcsolatait is kutatja. Alkotóként a makro- és mikrokozmosz harmóniáinak láthatóvá tételén, egyfajta vizuális zene létrehozásán munkálkodik, amely szándéka szerint gyógyító ellenpontként szolgálhat elmechanizálódó kultúránkban.

Az 1990-es évek óta Solymáron él.

Jelentősebb művei[szerkesztés]

  • Bálna (modell), 1986, Japán
  • Elefánt (modell), 1986, Japán
  • Púpos teve (modell), 1986, Japán
  • Csirke (modell), 1986, Japán
  • Kutya (modell), 1986, Japán
  • Baba 1998, Japán

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

Válogatott csoportos kiállításai[szerkesztés]

Írásai[szerkesztés]

  • Amit Kelet tud, de Nyugat már elfelejtett, Pesti Hírlap, 1993. szeptember 18. (Vass Botond)
  • Megtaláltam szellemi gyökereimet és önmagamat. Riport. In: GYERVAI A.: Emigráns vagyok a Földön, Budapest, 1998 (Vass Botond)
  • Örökség, avagy egy Új Paradigma felé. In: VARGA CS.-TÁBORI T.: Magyar Jövőképek, Budapest, 1998.
„Merjük hát felfedezni őskultúránk hagyományának máig ható üzenetét és népművészeti hagyományaink azon gazdag formavilágát, amely bár áttételesek, de közép-ázsiai formakincs továbbélése.”

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]