Léleklyuk-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Léleklyuk-barlang
Az üreg lezárt bejárata
Az üreg lezárt bejárata
Hossz 43,5 m
Mélység ? m
Magasság ? m
Függőleges kiterjedés ? m
Tengerszint feletti magasság ? m
Ország Magyarország
Település Sály
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus mesterséges üreg
Elhelyezkedése
Léleklyuk-barlang (Magyarország)
Léleklyuk-barlang
Léleklyuk-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 54″, k. h. 20° 38′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 54″, k. h. 20° 38′ 02″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Léleklyuk-barlang témájú médiaállományokat.

A Léleklyuk-barlang egyes kutatók véleménye szerint, még a honfoglalás előtt készített mesterséges üreg. Riolittufa kőzetbe faragott pinceszerű helyiség, melynek tetején kisméretű sáncvár nyomai találhatók. A Bükki Nemzeti Parkban van.

Leírása[szerkesztés]

A mennyezetének egy részlete
Alvó denevér a mennyezeten

Sálytól három kilométerre, északra, Latorpusztán, a Kecet-hegy déli lejtőjén, a Vízfőtető aljában eredő forrásokkal szemben található. A riolittufába vájt pinceszerű helyiséget a helyi lakosok és többnyire a vele foglalkozó irodalom is Léleklyuk-barlangnak nevezi, de készítési ideje és oka nem ismert. A Léleklyuk-barlang, vagy pince egy négy részre tagolódó sziklahelyiség, melynek a belsejébe vezető folyosó elejénél egy széles kürtő nyílik. A majdnem függőlegesen faragott kürtő a dombtetőre vezet.

Előfordul az irodalmában Lélek-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974) és Léleklyuk (Schőnviszky 1937) néven is. A Lök-völgyi-barlang egyik neve szintén Léleklyuk.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A Léleklyuk-barlangot először, 1891-ben Bartalos Gyula írta le részletesen, a leírásában megemlítve a kürtőben látható rovásírást is. Az 1937. évi Turisták Lapjában egy Schőnviszky László által írt ismertetés olvasható az üregről. A rövid leírás szerint Kácsfürdő határában található és nincs róla több információja. 1964-ben Saád Andor és Mihály Péter mérték fel és ekkor a rovásírást is lemásolták. A rovásírásos jelek jelentésére többféle elképzelés is született.

Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című kiadványban egy rövid leírás található róla, amely szerint bizonytalan eredetű, valamint vízszintes és függőleges részből áll. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvben nem szerepel. 1994-ben Baráz Csaba térképezte fel és rajzolt egy alaprajzi térképet és egy keresztmetszetet az oldalágról a kürtőnél. Eszterhás István 2005-ben írt több oldalas tanulmánya az üregről összefoglalja az addig ismertté vált írásokat róla. Ebben említve van egy 1962-es Saád Andor térkép, de az irodalomjegyzékben említett három Saád Andor tanulmányból kettő még csak meg sem említi a Léleklyuk-barlangot.

Léleklyuk-tető[szerkesztés]

A Léleklyuk-barlangban végzett kutatások során az üreg felett a dombtetőn egy sáncvár maradványai is felszínre kerültek. Az itt feltárt kisméretű sáncvár korát – erre vonatkozó írásos anyag hiányában – meghatározni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy a földvár és a mellette található Léleklyuk-barlang egymással összefüggésbe hozható, talán egykori kultikus hely lehetett, amely máig őrzi titkát. A Léleklyuk-barlanggal szembeni területen egy körtemplom és egy temető, valamint lakóházak maradványaira is rábukkantak.

A Léleklyuk-barlang fölötti sáncvár Latorvár-tetőtől nyugatra, közvetlenül a ma Sályhoz tartozó Latorpuszta házai felett, alig 20–25 méter magasságban fekvő Vízfő-tető nyúlványain található.

A sáncvárat 1979-ben Dénes József fedezte fel, később 1985-ben az Örsúr-váránál ásatásokat folytató Gádor Judit is foglalkozott a sáncvárral, aki az erődítmény létesítésének idejét a 10. század és 12. század vége közötti időszakba helyezte, de a Léleklyuk-tetőn régészeti kutatásokat nem végzett. A sáncvárat részletesen először 1992-ben ismertették, amikor közzétették felmérését is, a vár építésének idejét ekkor – formája és telepítése alapján – a 1114. század közötti időben határozták meg.

Élővilága[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bartalos Gyula: Hazánk ősi honvédelmének tanulmánya 1886-tól 1900-ig teljesített feljárásaim és mások szavahihető értesítéseinek följegyzése nyomán. Kézirat, 1886–1900. OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 2446. 40–49, 117, 125, 323, 672. old.
  • Fehér Géza: A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik. Archaeologia Hungarica, 1931. (7.) 138–157. old.
  • Gádor Judit: A sály-latori nemzetségfői központ kutatása. In: Fodor István – Selmeczi László szerk.: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Budapest, 1985. 115–125. old.