Légrády Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Légrády Károly
Születéskori neve Pollák Károly
Született 1834
Pest
Elhunyt 1903. november 27.
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lapszerkesztő,
lapkiadó,
országgyűlési képviselő

Légrády Károly eredetileg Pollák Károly (Pest, 1834Budapest, 1903. november 27.) lapszerkesztő és -kiadó, országgyűlési képviselő, a Légrády család legismertebb tagja.

Fiai: Imre (1868–1932), Ottó (1878–1948), ifjabb Károly (1871–1944).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Pollák József orvos volt. Károly 1848-ban a Ludovika Akadémia növendéke, később a pesti egyetemen filozófiát hallgatott, majd Bécsben technikai tanulmányokat folytatott. Az 1850-es években testvérével, Tivadarral a pesti Nádor utcában kőnyomdát létesített, melyet könyvnyomdával és könyvkötészettel bővített ki.

1867-ben felesége, malomszegi Légrády Imre ügyvéd leánya családnevét vette fel, apósa pedig átruházta rá nemességét és előnevét.[1] 1872-ben fővárosi törvényhatósági bizottsági tag lett.

A Légrády Testvérek cég tulajdonosa Károly és Tivadar volt. Miután cégük az Ellenőr, a Földmívelési Érdekeink és a Falusi Gazda című lapok kiadója volt, 1878-ban elindította legfontosabb vállalkozását, a Pesti Hírlapot. A lap főszerkesztője Légrády Károly volt és kitünő érzékű lapvezérnek bizonyult, a Pesti Hírlapot a közönség hamar megkedvelte. Főszerkesztőként a szabadelvű kormánypárt politikáját támogatta, újságja a tiszaeszlári per idején az egyik legfontosabb vérvádellenes sajtóorgánum volt.

1895-ben mint a Szabadelvű Párt tagja országgyűlési képviselőnek választották, ezután lemondott a főszerkesztői posztról. A következő országgyűlési választáson azonban nem sikerült újraválasztatnia magát.

Légrády Károly élénk gazdasági szakirodalmi tevékenységet is folytatott, Magyarországon újszerű gazdasági termelési módokról írt ismertető tanulmányokat. A francia módszer szerint való gyümölcstermelést ő terjesztette nálunk. 1885-ben kiadta A spárgatermelés kézikönyve című alapvető munkáját, amelyben Magyarországon ma széltében elterjedt, általa föltalált spárgatermelési módszert propagált. A halotthamvasztásnak, amelynek érdekében több cikket írt, nagy híve volt.

Halála után a vállalkozást és a Pesti Hírlapot fiai, elsősorban Ottó és Imre vitték tovább; ifjabb Légrády Károly körülbelül tíz évig dolgozott a kiadóhivatalban, 1909-ben kivált a cégből.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légrády Károlyról a főváros 13. kerületében utcát neveztek el, de az 1950-es évek elején az utca nevét Balzac-ra változtatták.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az erre vonatkozó adatot Kempelen Béla Magyar nemes családok című munkájából idézi: Lengyel Géza. Magyar újságmágnások. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó, 13. o (1963)  Irodalomtörténeti füzetek 41. szám.