Lázbérci-víztározó

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lázbérci-víztározó
A Lázbérci-víztározó
A Lázbérci-víztározó
Ország(ok) Magyarország
HelyBorsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Vízgyűjtő terület220 km2
TípusMesterséges tó
Elsődleges forrásokBán-patak
Elsődleges lefolyásokBán-patak
Hosszúság3 km
Szélesség0,5–1 km
Felszíni terület0,77 km2
Legnagyobb mélység17,3 m
TelepülésekUppony, Bánhorváti, Dédestapolcsány
Elhelyezkedése
Lázbérci-víztározó (Magyarország)
Lázbérci-víztározó
Lázbérci-víztározó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 12′ 26″, k. h. 20° 27′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 26″, k. h. 20° 27′ 52″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázbérci-víztározó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Lázbérci-víztározó Észak-Magyarország egyik legnagyobb víztározója, melyet a Bán-patak felduzzasztásával azért hoztak létre, hogy biztosítsa a Sajó-völgyi iparvidék (Ózd és Kazincbarcika) vízszükségletét, valamint ellássa a környező településeket ivóvízzel. A 6,2 millió m³ víztömegű mesterséges tó fontos szerepet játszik a környék életében. Területe az 1975-ben létrehozott Lázbérci Tájvédelmi Körzet része, amely Észak-Magyarország első ilyen védettségű tájegysége.

Építése[szerkesztés]

A tározó építési munkálatai 1967-ben kezdődtek. A meder kialakításával egyidőben zajlott a 170 méter talpszélességű, 250 méter hosszú, 19 méter magas völgyzárógát létesítése, melyhez 250 ezer köbméter földet mozgattak meg. A gát víz felőli oldalának 10 ezer négyzetméternyi felületét 120 ezer betonlappal burkolták. A 22 méter magas vízkivételi toronyrendszer felépítésére, az árapasztó berendezés szerelésére és a tározó feltöltésére 1969-ben került sor. Az 1970-től üzemszerűen működő tározóból a Bán-pataki tisztítóműn keresztül jut a tiszta ivóvíz a borsodi regionális vízműrendszerbe.[1][2][3]

A tározó létesítése miatt a Dédestapolcsányt Bánhorvátival összekötő országútnak a Láz-bércet nagy kanyarral megkerülő Bán-völgyi szakasza víz alá került, ezért új utat kellett építeni a két település közötti hegygerincen át. A 4½ km-es új szakasz 1969 nyarára készült el.[3] Dédestapolcsány és Uppony között ugyancsak a Láz-bérci völgyön keresztül lehetett közlekedni; a tározó miatt ez a kapcsolat megszűnt, a később létesített üzemi út – amely a kék jelzés mentén összeköti a két települést – a közforgalom elől le van zárva.

Fekvése[szerkesztés]

A Lázbérci-víztározó légi felvétele

Az Upponyi-hegységben lévő, festői szépségű, meredeken lefutó erdős hegyoldalakkal övezett, Y alakú mesterséges tó 77 hektáron terül el, Uppony és Dédestapolcsány között, az Upponyi-szoros folytatásában, a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Lázbérci Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területén, 200 méteres tengerszint feletti magasságban. A tározó Uppony felőli részén meredek sziklafalak, törmeléklejtők, továbbá barlangok (köztük az Upponyi 1. sz. kőfülke), valamint jellegzetes „kőgombák” láthatók.

Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye (az egykori Borsod vármegye) nyugati részén fekszik, közel Heves vármegye északkeleti csücskéhez. A Kazincbarcikai- és az Ózdi járáshoz tartozik.

Vízgyűjtő területe[szerkesztés]

A Lázbérci-tározó 211,7 km²-nyi vízgyűjtőjén erednek az alábbi patakok: Bán, Baróc, Boroszló, Csernely, Eskerenna, Gizslír, Mehelycső, Nagyvölgyi, Sátai, Szána, Szilvás, Szalajka, Taró-völgyi és Úszó.[4]

Települések[szerkesztés]

A tározó közvetlen vonzáskörzetében lévő községek: Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Lénárddaróc, Mályinka, Nekézseny, Sáta, Uppony.

Növényzet[szerkesztés]

A környező erdőket zömmel tölgyesek (csertölgy, kocsánytalan tölgy) és bükkösök alkotják. Gyakori a galagonya, a mezei juhar és az ostorménfa is. Az Upponyi-szoros északi (árnyékos) és déli (napsütötte) lejtőinek növényzete erősen eltér egymástól: előbbit erdős vegetáció, utóbbit sziklagyepek, kopárosok jellemzik, tájképileg hasonló látványt nyújtva, mint Erdélyben a Tordai-hasadék.

A tározó 2014 őszén

Horgászat, halállomány[szerkesztés]

A tó mint rekreációs terület is közkedvelt, habár fürödni tilos benne, de a parti horgászat – engedélyhez kötve, szezonális és napszakos jelleggel – lehetséges. A tározóban jelentős állománya él a következő halfajoknak: ponty, amur, süllő, harcsa, keszeg, csuka, kősügér, compó, balin, busa, naphal.[5]

Horgászrekordok[szerkesztés]

amur: 22 kg
balin: 10,54 kg
busa: 80 kg (világrekord?)[6]
csuka: 19,5 kg
harcsa: 50 kg
ponty: 18 kg
süllő: 9,8 kg[forrás?]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Bükk útikalauz. Sport Kiadó, Budapest, 1977
  2. ↑ https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-c1lEZGpzUVBLZjQ2c0pBaGx0bXR5UT09
  3. ↑ a b Április végén megkezdik a lázbérci víztározó feltöltését. Észak-Magyarország, 1969. március 20., 3. o.
  4. ↑ Tavak, tározók környezeti állapotfelmérése. vkkt.bme.hu. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 10.)
  5. ↑ Lázbérci víztározó - Horgász.hu. [2016. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
  6. ↑ https://444.hu/2017/09/18/gigantikus-embermeretu-talan-vilagrekord-busat-fogtak-magyarorszagon
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lázbérci-víztározó&oldid=26224579”