László Imre (nótaénekes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
László Imre
Született 1896. december 12.
Csongrád
Elhunyt 1975. január 1. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

László Imre (Csongrád, 1896. december 12.Budapest, 1975. január 1.) magyar nótaénekes

Élete[szerkesztés]

Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 1921 és 1924 között a Pécsi Nemzeti Színházban bonviván szerepeket játszott. 1926-tól a budapesti Royal Orfeumban lépett fel. Ettől az évtől kezdve magyarnóta-énekesként működött, kávéházakban, vendéglőkben énekelt, időnként saját zongorakísérettel. Hangját rengeteg lemez őrzi, korának egyik legnépszerűbb nótaénekese volt. Számos magyarnótát komponált (Leszállt a csendes éj, Száz szál piros rózsát, Vecsernyére szól a harang, Ütött-kopott öreg csárda, Csendes lett a falu rossza, Anyám szíve). Haláláig népszerű maradt.

Dalai[szerkesztés]

  • Leszállt a csendes éj (László Imre – Peszeky Ádám)[1]
  • Száz szál piros rózsát... (Takáts Sándor – László Imre)[2]
  • Vecsernyére szól a harang (László Imre – Pápai Molnár Kálmán)[3]
  • Ütött-kopott öreg csárda (Zsabka Kálmán – László Imre)[4]
  • Ne húzd, ne húzd azt a nótát (Csendes lett a falu rossza) (László Imre – Szávay Zoltán)[5]
  • Anyám szíve (László Imre – Huszár József)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap