L’Huillier István
| L’Huillier István | |
 | |
| Született | 1865. január 25.[1] Komáromcsehi |
| Elhunyt | 1931. február 4. (66 évesen)[1] Kassa |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz L’Huillier István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
L’Huillier István (Csehi, 1865. január 25. – Kassa, 1931. február 4.) kertész.
Élete[szerkesztés]
A rákospalota-istvántelki kertészeti iskolában tanult, majd a legnevesebb budapesti műkertészeknél segédként dolgozott: Dengler Antal, Szelnár József majd Seyderhelm Ernő nagy hírű budapesti virágkereskedő és dísznövénykertészetekbe szerződött. Később Nádasdladány „messze földön híres főúri kertészetében találjuk, ahol három évet töltött s ahol nagy ambícióval foglalkozott dendrologiával és gyümölcsészettel.”[2]
Katonaéveit Bécsben töltötte, s itt engedélyt kapott, hogy huzamosabb időt a schönbrunni kertészetben töltsön, tapasztalatot szerezzen.
Hazatérve az istvántelki kertészeti szakiskolában alkertészként dolgozott, majd a Margit-sziget gondozását ellátó kertészetbe került. 1891-ben állami főkertésszé minősítették, s ekkor kezdte meg működését a tordai Magyar királyi állami faiskola és magtermelő telepen. 1893-ban Fuchs Emil mellett ő nyújtotta be terveit a Kiskunfélegyházán létesítendő Petőfi-kert parkosítására.[3]
1896-ban ifjabb Pecz Ármin és Ilsemann Keresztély mellett a millenniumi kertészeti kiállítás egyik főrendezője és a zsűri tagja volt. 1896 őszétől előbb a debreceni, majd a kassai gazdasági tanintézetnél a kertészet előadója. 1902-ben a kassai javítóintézet gyakorlókertjének és parkjának kialakítását az ő tervei szerint végezték el.[4] 1905-től a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára. 1906-ban Rázsó Imre javaslatával a Természettudományi Társulat tagjai közé lépett. Részt vett 1907-ben a győri állatvásártér rendezési pályázatának bíráló bizottságában.[5] 1910-ben Magyaróváron kísérletet folytatott a báró Fechtig-féle "Pulvazuró" nevezetű, peronoszpóra elleni szőlőporozószerrel, melynek tapasztalatairól a Mezőgazdák Szövetkezete által kiadott füzetben számolt be (1911).[6]
1913-ban visszatért a közben akadémiai szintre emelt kassai tanintézethez, s az itteni kert és szőlőtelep főkertésze és a kertészeti tárgyak előadója volt. Innen ment nyugdíjba 1919-ben, és Kassán kereskedelmi kertészetet létesített.
1915. július 26-án megkapta a Vörös Kereszt II. oszt. tiszteletjelvényét.[7]
Burgonyatermesztésben nagy sikereket ért el, gazdászok tanulmányozták módszereit a magyaróvári akadémián, és a szaklapokban is sűrűn írt az egészséges vetőmagburgonya kezeléséről, a burgonyabetegségekről. Szakértelmét igénybe vették, 1912. február 12-én előadást tartott a Burgonyatermesztő gazdák országrészi értekezletén, melyet a burgonyalevél-sodrosodás elleni védekezési módok megvitatása céljából az OMGE hívott össze Pozsonyban.[8] 1908-ban a baromfitenyésztés kérdéseivel is foglalkozott, előadásokat tartott és kiállításokon is felkérték a zsűri tagjának.
Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület alapító tagja (1904), 1910-től választmányi tag. 1902-től a kassai Felső-magyarországi Kertészek Egyesületének alelnöke és igazgatója.[9] Az 1928-ban létrejött Okleveles Kertészek Országos Egyesületének tagja.
Kertészeti szakelőadásokat is tartott többek között az OMGE szervezésében, „intelligens gazdák részére”.
„Ő volt a legelső kertész, aki a gazdasági akadémiáknál katedráról hirdette a kertészet ismereteit.”[2]
Több mint félszáz tanulmányt, cikket és közleményt írt a kertészeti tárgyú lapokba. A Mezőgazda, a Kertészeti Lapok, A Kert, a Gyümölcskertész munkatársa, állandó vagy alkalmi cikkírója volt, a Köztelek lapnak 1917-től[10] kertészeti rovatvezetője is. (Néhol használt írói álneve: L’ és L’H. I)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b L'Huillier István, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09459.htm
- ↑ a b Pohl Ferenc, I.m.
- ↑ Félegyházi Hírlap, 1893. július 9. 28. szám
- ↑ Magyarország, 1902. január 24. 21. szám. 7. oldal
- ↑ Győr város kertészeti pályázata. Kertészeti lapok 1907. Szeptember/9. szám.
- ↑ Borászati Lapok, 1911. március 19. 12. szám
- ↑ Budapesti Közlöny, 1915. augusztus 7. 182. szám. 3. oldal
- ↑ Pesti Hírlap, 1912. február 20. 43. szám. 14. oldal
- ↑ A kert 1902. szeptember 15. 18. szám. Hírek. 572. oldal
- ↑ Köztelek, 1917. október 6.
Művei[szerkesztés]
- Konyhakerti magvak termelése (Erdélyi Gazdasági Egylet, Kolozsvár, 1894.; 3. kiadás 1899; 4. kiadás, 1901; 5. kiadás: Budapest, 1905)
- A káposztafélék termesztése (Erdélyi Gazdasági Egylet, Kolozsvár, 1904)
- A konyhakert (Budapest, 1910).
- Buday Barna (szerk.) Mezőgazdasági útmutató. I. kötet. Növénytermelési kérdések. (Társszerző). /Köztelek olcsó könyvtára/. Budapest, 1918.
Források[szerkesztés]
- Pohl Ferenc: L’H. I. 1865 – 1931. Kertészeti Szemle 1931. április 10. 4. szám. Nekrológ
- Laposa József: L’Huillier István.Magyar agrártörténeti életrajzok II. (I–P). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1988. 384–385. o. ISBN 963-7092-05-6
