Kálium-hipoklorit
| kálium-hipoklorit | |||
 kálium-hipoklorit | |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7778-66-7 | ||
| PubChem | 23665762 | ||
| ChemSpider | 56409 | ||
| EINECS-szám | 231-909-2 | ||
| |||
| |||
| UNII | G27K3AQ7DW | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | KClO | ||
| Moláris tömeg | 90,55 g/mol | ||
| Megjelenés | világosszürke folyadék | ||
| Szag | klórszerű | ||
| Sűrűség | 1,160 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | -2 °C | ||
| Forráspont | 102 °C (bomlik) | ||
| Oldhatóság (vízben) | 25% | ||
| Veszélyek | |||
| R mondatok | R22, R31 | ||
| S mondatok | (S1/2), S26, S45, S46 | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | kálium-klorid kálium-klorit kálium-klorát kálium-perklorát | ||
| Azonos anion | nátrium-hipoklorit lítium-hipoklorit kalcium-hipoklorit | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A kálium-hipoklorit a hipoklórossav káliumsója, képlete KOCl.
Csak hideg, híg oldatban stabil, lúgos közegben. Fertőtlenítőnek használható. A mezőgazdaságban előszeretettel alkalmazzák a talaj káliumszintjének és pH-értékének (lúgosságának) növelésére. A bomlásterméke, a kálium-klorid sokkal kevésbé káros a növényekre, mint a nátrium-klorid.
Először Claude Louis Berthollet állította elő 1789-ben, javeli labóratóriumában, amikor hideg, híg kálium-hidroxid oldatba klórgázt vezetett.
Cl2 + 2 KOH → KCl + KOCl + H2O
A nyert oldat „Eau de Javel” néven ismert fertőtlenítőszer lett (eau franciául vizet jelent). Házilag is előállítható hideg, híg kálium-klorid oldat elektrolízisével, a katódon hidrogén és kálium-hidroxid, az anódon oxigén és klór keletkezik. A klór a fenti egyenlet szerint reagál a kálium-hidroxiddal. Egyéb fertőtlenítőszerekkel keverni nem ajánlatos, mert savakkal érintkezve halálosan mérgező klórgáz szabadul fel. Ammónia oldattal érintkezve robbanékony nitrogén-triklorid keletkezik.
Források[szerkesztés]
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 1 kötet., 751 és 2 kötet 710–711. o. ISBN 963-10-3269-8