Kvercetin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kvercetin
A kvercetinmolekula vonalképlete
A kvercetinmolekula pálcikamodellje
IUPAC-név 3,3′,4′,5,7-pentahidroxiflavon
Más nevek 5,7,3′,4′-flavon-3-ol; kvercetol; kvercitin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 117-39-5
PubChem 5280343
ChemSpider 4444051
EINECS-szám 204-187-1
DrugBank DB04216
KEGG C00389
ChEBI 16243
SMILES
O=C1c3c(O/C(=C1/O)c2ccc(O)c(O)c2)cc(O)cc3O
InChI
1/C15H10O7/c16-7-4-10(19)12-11(5-7)22-15(14(21)13(12)20)6-1-2-8(17)9(18)3-6/h1-5,16-19,21H
StdInChIKey REFJWTPEDVJJIY-UHFFFAOYSA-N
Beilstein 317313
Gmelin 579210
UNII 9IKM0I5T1E
ChEMBL 50
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C15H10O7
Moláris tömeg 302,236 g/mol
Megjelenés sárga, kristályos por[1]
Sűrűség 1,799 g/cm3
Olvadáspont 316 °C
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kvercetin növényi flavonol, mely a polifenolok csoportjába, azon belül is a flavonoidokhoz sorolható. Megjelenésre sárga, kristályos por. Gyakorlatilag oldhatatlan vízben, oldódik azonban vizes lúgoldatokban.[1] Keserű íze van. A kvercetin széles körben előfordul a természetben, megtalálható sok zöldségben (pl. vöröshagyma, tövises kapri, fodros kel), gyümölcsben, levelekben és magokban.[2][3] Felhasználják ételek, italok, étrend-kiegészítők előállításához.

A kvercetin természetes eredetű, poláris auxin transzport gátló. Rutinózzal alkotott glikozidja a rutin, melyet korábban Szent-Györgyi Albert után P-vitaminnak is neveztek, de ma már nem sorolják a vitaminok közé.

A kvercetint ellenjavallt fogyasztani bizonyos antibiotikumok szedése mellett. A kvercetin kölcsönhatásba lép a fluorokinolonokkal.

A kvercetin elnevezése a Quercus nemzetség nevéből ered.[4][5]

Források[szerkesztés]

  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 2 kötet., 127–128. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • Furka Árpád: Szerves kémia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1988. 785. o. ISBN 963-19-2784-9  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Quercetin dihydrate safety sheet. [2011. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Flavonoids (Review). Micronutrient Information Center, Linus Pauling Institute, Oregon State University, Corvallis, OR, 2015. november 1. (Hozzáférés: 2018. április 1.)
  3. USDA Database for the Flavonoid Content of Selected Foods, Release 3. U.S. Department of Agriculture, 2011
  4. Quercetin. Merriam-Webster
  5. Quercetin (biochemistry). Encyclopædia Britannica

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Quercetin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.