Kurtafarkú kenguru

Kurtafarkú kenguru
	Kurtafarkú kenguru a Rottnest-szigeten
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Erszényesek (Marsupialia);
Rend:	Diprotodontia;
Család:	Kengurufélék (Macropodidae);
Alcsalád:	Valódi kenguruformák (Macropodinae);
Nem:	Setonix; Lesson, 1842
Faj:	S. brachyurus;
Tudományos név
	Setonix brachyurus; (Quoy & Gaimard, 1830)
Szinonimák
	Kangurus brachyurus Quoy & Gaimard, 1830; Halmaturus brevicaudatus (Gray, 1838); Rövidfarkú kenguru; Quokka
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kurtafarkú kenguru témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtafarkú kenguru témájú médiaállományokat és Kurtafarkú kenguru témájú kategóriát.

A kurtafarkú kenguru, más néven rövidfarkú kenguru vagy quokka (Setonix brachyurus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a kengurufélék (Macropodidae) családjába tartozó faj.

E kengurufaj nemének egyetlen képviselője.

Előfordulása[szerkesztés]

Nyugat-ausztráliai példány

Korábban Délnyugat-Ausztrália mocsaras területein nagyon elterjedt volt. Ma elsősorban a nyugati partoknál fekvő Rottnest-szigeten és a Bald-szigeten él. Amikor holland hajósok 1869-ben a nyugat-ausztráliai partoknál levő szigeten felfedezték, "patkányféle" állatnak írták le, és a szigetet patkányszigetnek vagyis Rottnestnek nevezték el.

1930-ig a kurtafarkú kenguru a nyugat-ausztráliai elterjedési területén kifejezetten gyakorinak számított. Később állományai a kontinensen nagyon megfogytak, 1960-ra csak néhány maradvány populációja létezett a Perth környéki mocsarakban. A 20. század utolsó évtizedeiben állományai ismét megerősödtek, és Nyugat-Ausztrália délnyugati vidékein ismét gyakorinak tekinthető a faj.

Elsősorban a sűrűn benőtt nedves területeket kedveli, de Rottnest szigetén is, ahol alacsony a növényzet és kevés az ivóvíz, mégis jól elboldogul.

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat fej-törzs-hossza 40-54 centiméter, farokhossza 25-30 centiméter, testtömege 2,5-5 kilogramm. A fedőszőrzet egyszínű szürkésbarna, sűrű és viszonylag erős; az alatta lévő gyapjas szőr rövid és puha. Füle kicsi és kerek. Ahogy a legtöbb kengurunak, sokkal hosszabb a hátsó lába, mint a mellső. Éles karmai arra szolgálnak, hogy mélyedéseket ásson a földbe. Farkát kevés szőr fedi és vékony. A fej-törzs-hosszhoz viszonyítva sokkal rövidebb, mint a legtöbb kengurufajnál. A forró, száraz éghajlaton élő számos emlőshöz hasonlóan a rövidfarkú kenguru is úgy védi a testét a túlhevüléstől, hogy addig nyalogatja mellső és hátsó lábát, farkát és hasát, míg a nyál átitatja őket. A párolgás hűsíti a testét.

Életmódja[szerkesztés]

E kengurufaj párban vagy csoportban él. Tápláléka fűfélék, alacsony és lágy szárú növények. Körülbelül 5 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

A rövidfarkú kenguru az ivarérettséget 18 hónaposan éri el. A kontinensen egész évben tart a párzási időszak. A vemhesség 27 napig tart, ennek végén egy alulfejlett kis kenguru születik, amely bemászik az erszénybe és rátapad egy mellbimbóra.