Kulindadromeus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kulindadromeus
Evolúciós időszak: Középső jura-késő jura, 169–144 Ma
A Kulindadromeus zabaikalicus rekonstrukciója
A Kulindadromeus zabaikalicus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Nem: Kulindadromeus
Godefroit et al., 2014
Szinonimák
  • Kulindapteryx ukureica Alifanov & Saveliev, 2014
  • Daurosaurus olovus Alifanov & Saveliev, 2014
  • "Lepidocheirosaurus natatilis" Alifanov & Saveliev, 2015[1]
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kulindadromeus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kulindadromeus témájú kategóriát.

A Kulindadromeus a madármedencéjű dinoszauruszok egyik neme, mely a középső jura és késő jura korszakok között, azaz 169-144 millió évvel ezelőtt élt, ott ahol manapság Oroszország fekszik. Az állat az első felfedezett, kezdetleges tollakkal rendelkező madármedencéjű, vagyis növényevő dinoszaurusz. Felfedezésével kitudódott, hogy a tollasodás a dinoszauruszoknál jóval korábbi tulajdonság, és nem a hüllőmedencéjűek (Saurischia) közé tartozó Coelurosauria kláddal kezdődött.[2]

Felfedezése, megnevezése[szerkesztés]

2014-ben, a belga Pascal Godefroit nevű paleontológus és társai, vagyis Sofia Sinitsa, Danielle Dhouailly, Yuri Bolotsky, Alexander Sizov, Maria McNamara, Michael Benton és Paul Spagna, megnevezték a típusfajt, a Kulindadromeus zabaikalicust. A nemi szintű nevének az első része, a megtalálási helyére, azaz a Kulinda-lelőhelyre utal, míg a dromeus = „szaladó”. A fajneve a Bajkálontúli határterület orosz megnevezését, a Zabaykalsky Krait hordozza.[3]

A holotípust, az INREC K3/109 a középső jura és késő jura korszakokbeli Ukureyskaya-formációban találták meg. Ez egy részleges koponyából és egy állcsontból áll. A vulkanikus hamu, mely annak idején beborította, kiválóan megőrizte a maradványt. 2010 óta, innen jó sok maradvány került elő; köztük kis dinoszauruszok és fiatal, ivaréretlen példányok is.[3] 2014-ben, e sok maradvány alapján két új taxont hoztak létre, a Kulindapteryx-et és a Daurosaurus-t.[4] Azonban Godefroit szerint, ez a kiadvány lopott példányokon alapszik, és helyesebb számba se kell venni.[5] A szóban forgó dinoszaurusz kövületei, két lelőhelyről származnak, és 6 koponyából,[6] valamint több száz egyéb csontból állnak. Miután a belga őslénykutató átvizsgálta a leleteket, rájött, hogy az összes darab egyetlenegy fajhoz, a Kulindadromeusnak elnevezett dinoszauruszhoz tartoznak.[3]

Megjelenése[szerkesztés]

Mint más korai Neornithischia, a Kulindadromeus is két lábon szaladott, körülbelül 1,5 méter hosszú volt,[6] továbbá rövid feje, mellső végtagjai, valamint hosszú hátsó végtagjai és farka volt.[3] A tollazat a háton, a mellkason és a fejen voltak jelen, de a végtagokon is látható volt. Valószínűleg röpképtelen volt, a kutatók szerint a tollait figyelemfelkeltésre és a riválisok elűzésére, valamint a test meleg megtartására szolgáltak. Tollazottsága mellett, egyes testrészein, mint például a farok végén, még megvoltak a hüllőkre jellemző pikkelyei. Már ennél a korai tollasdinoszaurusznál is, a tollak háromfélék voltak: az első, legfeljebb 3 centiméter hosszú, bolyhos szőrszerű szálakból állt és a testet, a nyakat és a fejet borította; a második, legfeljebb 1,5 centiméter hosszú lefelé irányuló szálakból tevődik össze és a combon, illetve a felkaron helyezkedett el - ez a második tolltípus hasonlít a legjobban a Theropodák tollazatára; a harmadik tolltípus a lábszár felső részén ült, ez eddig, csak a Kulindadromeusra jellemző; 6-7 csoportba rendeződő szalagszerű szálakból áll, melyeket 10-10 párhuzamosan elhelyezkedő, 0,1 milliméter széles képződmények alkotnak.[3][7] A pikkelyei is három típusúak; testének több részén is pikkelysorokat alkotva; testrésztől függően fedve vagy nem fedve egymást; a legnagyobb pikkelyei 3,5 milliméter átmérőjűek voltak.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Andrea Cau (November 24, 2015). "Cosa è Lepidocheirosaurus?". Theropoda. Retrieved November 25, 2015.
  2. Norell, M, Xu, X. (2005. május). „Elképesztő fordulat: Minden dinoszaurusz tollas volt?”. Bors online. (Hozzáférés ideje: 2014. július 25.)  
  3. a b c d e Godefroit, P., Sinitsa, S.M., Dhouailly, D., Bolotsky, Y.L., Sizov, A.V., McNamara, M.E., Benton, M.J., and Spagna, P. 2014. "A Jurassic ornithischian dinosaur from Siberia with both feathers and scales." Archiválva 2019. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben Science, 345(6195): 451-455. Published 25 Jul 2014. doi:10.1126/science.1253351
  4. Alifanov, V.R. and Saveliev, S.V. (2014). "Two new ornithischian dinosaurs (Hypsilophodontia, Ornithopoda) from the Late Jurassic of Russia." Paleontologicheskii Zhurnal, 4: 72-82. (in Russian; English translation published in Paleontological Journal, 48(4): 414-425, July 2014. doi:10.1134/S0031030114040029)
  5. Creisler, B. 2014. Re: Kulindapteryx and Daurosaurus, new hypsilophodont ornithopods from Upper Jurassic of Siberia, Russia. Message to the Dinosaur Mailing List, 5 Jul 2014. Accessed online 27 Jul 2016, http://dml.cmnh.org/2014Jul/msg00028.html
  6. a b Dan Vergano, 2014, "Siberian Discovery Suggests Almost All Dinosaurs Were Feathered", National Geographic Daily News http://news.nationalgeographic.com/news/2014/07/140724-feathered-siberia-dinosaur-scales-science/
  7. (2000) „The Expression of Beta (β) Keratins in the Epidermal Appendages of Reptiles and Birds.”. American Zoology 40 (4), 530–539. o. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 5.)  
  8. „Evolution of dinosaur epidermal structures”. Biology Letters 11. DOI:10.1098/rsbl.2015.0229.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kulindadromeus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.