Kudimkar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kudimkar (Кудымкар)
A helytörténeti múzeum épülete
A helytörténeti múzeum épülete
Kudimkar címere
Kudimkar címere
Kudimkar zászlaja
Kudimkar zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásKudimkari
Irányítószám 619000
Körzethívószám 34260
Népesség
Teljes népesség 31 370 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+5
Elhelyezkedése
Kudimkar (Oroszország)
Kudimkar
Kudimkar
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 59° 01′, k. h. 54° 40′Koordináták: é. sz. 59° 01′, k. h. 54° 40′
Kudimkar (Permi határterület)
Kudimkar
Kudimkar
Pozíció a Permi határterület térképén
Kudimkar weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kudimkar témájú médiaállományokat.

Kudimkar (oroszul: Кудымкар) város Oroszország Permi határterületén, a Komi-permják körzet közigazgatási központja, a Kudimkari járás székhelye. A körzet egyetlen városa.

Lakossága: 28 967 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Permi határterület északnyugati részén, Permtől kb. 215 km-re, az Inyva (a Káma mellékfolyója) partján, a Kuva mellékfolyó torkolatánál helyezkedik el. Sík, erdővel borított vidéken, nagyobb részt a két folyó bal partján fekszik.

A legközelebbi vasútállomás a transzszibériai vasútvonal Perm–Verescsagino közötti szakaszán lévő Mengyelejevo (104 km). Országút köti össze kelet felé a Káma parti kisebb kikötővel (kb. 80 km), valamint észak felé a komi-permják járások székhelyeivel is.

Története[szerkesztés]

A város előtörténete Izjur komi-permják településsel (7–15. század) kezdődött, erre utalnak a régészeti leletek. Kudimkar falu első írásos említése 1579-ből származik, amikor a területet már oroszok is lakták. 1609-ben egy kisebb körzet igazgatási központja lett. 1801–1872 között a helységben volt a Sztroganovok Inyva környéki birtokainak központja. A település és az egész körzet szempontjából fontos előrelépés volt, hogy Sztroganova földbirtokosnő engedélyt adott híd megépítésére az Inyva folyón.

1925-től Kudimkar a Komi-Permjak nemzeti körzet központja volt és fontos szerepet játszott a helyi értelmiség kialakulásában. Tanítóképzője (1927), nővérképzője (vagy egészségügyi iskola, 1931), valamint erdészeti (1929) és mezőgazdasági (1930) technikuma nyílt. Az 1920-as évek végétől az 1930-as évek közepéig a helyi gazdaság fellendítésére és a lakosság ellátására több kisebb vállalatot: vasöntödét, fa- és lenfeldolgozó, bőr- és cipőipari, tejfeldolgozó és édesipari üzemet alapítottak. A település 1938-ban kapott városi rangot.

Népesség[szerkesztés]

  • 1959-ben 21 801 lakosa volt.
  • 1970-ben 26 350 lakosa volt.
  • 1989-ben 33 451 lakosa volt.
  • 2002-ben 31 914 lakosa volt, melynek 61,3-a komi, 36,4%-a orosz.
  • 2010-ben 28 984 lakosa volt, melynek 53%-a komi, 45,2%-a orosz.

Körzeti közigazgatási központ[szerkesztés]

  • A szovjet hatalom idején, 1925. február 26-án megalapították a Komi-Permjak nemzeti körzetet, mely előbb az Uráli terület, majd a Szverdlovszki terület, végül a Permi terület része volt. A körzet központja Kudimkar lett és nyolcvan évig változatlan formában az is maradt.
  • 1977-ben az addigi Komi-Permjak nemzeti körzetet Komi-Permjak autonóm körzetté nyilvánították.
  • 1992-ben, a Szovjetunió felbomlása után a Komi-Permjak autonóm körzet a föderáció egyik önálló alanya (szubjektuma) lett, bár továbbra is a Permi területhez tartozott.
  • A 2003-ban tartott népszavazás eredményeként 2005. december 1-jén a Komi-Permjak autonóm körzet és a Permi terület egyesítésével létrehozták a Permi határterületet, azon belül különleges területi közigazgatási egységként – de már nem a föderáció önálló alanyaként – a Komi-Permjak körzetet. Kudimkar a körzet közigazgatási központja maradt.[3]

Gazdasága[szerkesztés]

A nagy iparvidékektől és a fő közlekedési útvonalaktól távol fekvő Kudimkar erdőgazdasági és mezőgazdasági területek lokális központja. Nincs igazán nagy, a város egész életét meghatározó ipari létesítménye. Helyi jelentőségű ipari üzemei főként mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkoznak. Az 1990-es évekig jelentős vállalat volt a több mint ezer főt foglalkoztató elektromechanikai gyár (a permi műszergyár fiókintézménye).[4]

Oktatás, kultúra[szerkesztés]

Oktatási és kulturális intézmények:

  • Az Udmurt Állami Egyetem kudimkari fiókintézménye (1996)[5]
  • Az Uráli Erdészeti Egyetem kudimkari kihelyezett tagozatát egy központi szakmai revízió során – az ország több más felsőoktatási intézményével együtt – 2013-ban lényegében bezárásra ítélték.[6]
  • Komi-Permjak Tanár-továbbképző Intézet (1944-ben alapították).[7]

Az 1920-as – 1930-as évek fordulóján nyílt szakiskolák (vagy jogutódjaik) napjainkban is működnek:

  • Pedagógiai kolledzs (1927)[8]
  • Erdészet-gépipari technikum (1929)[9]
  • Mezőgazdasági technikum (1930)[10]
  • Egészségügyi szakiskola (1931)[11]

A város színházát 1931-ben alapították. Jellemzője, hogy az orosz mellett rendszeresen játszik komi-permják nyelvű darabokat is. A város büszkeségének tartott színházépületet 2002-ben teljes felújításra bezárták. A felújítás elhúzódott, több mint tíz éven át a társulat máshol játszott. 2014 novemberében végleg birtokba vehették az épületet, melynek felújítása több mint egymilliárd rubelbe került.[12]

A helytörténeti múzeum P. I. Szubbotyin-Permjak nevét viseli.[13][14]

A Kuva folyó bal partján, a város legmagasabb pontján találhatók Izjur (jelentése 'kőfej') egykori település maradványai, orosz nevén Krasznaja Gorka. A hely az egyik komi-permjak törzs központja lehetett, az ott előkerült régészeti leletek az ún. rodanovói kultúra anyagait gazdagítják.[15]

A régi korok fennmaradt emlékei közül kiemelkedik a 18. század végén épült Nyikolszkij-székesegyház és a Sztroganovok egykori igazgatási épülete (19. század első fele).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
  3. Obscsije szvegyenyija (orosz nyelven). Minkpo.permkrai.ru. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 4.)
  4. Genyeralnij plan…(8. o.) (Hozzáférés: 2015-02-23)
  5. A udmurt egyetem fiókintézményének honlapja (Hozzáférés: 2015-02-23)
  6. Ajgul Kamejeva és mások: V csornom szpiszke (orosz nyelven). Rosszijszkaja Gazeta, 2014. január 21. (Hozzáférés: 2015. február 22.)
  7. A tanár-továbbképző intézet honlapja (Hozzáférés: 2015-02-23)
  8. A pedagógiai szakiskola honlapja (Hozzáférés: 2015-02-23)
  9. Az erdészeti szakiskola honlapja (Hozzáférés: 2015-02-23)
  10. mezőgazdasági szakiskola honlapja (Hozzáférés: 2015-02-23)
  11. Az egészségügyi szakiskola honlapja (Hozzáférés: 2015-02-23)
  12. Dmitrij Nyikityin: (Sajtóhír a színház átadásáról) publisher =Kommerszant.ru (orosz nyelven), 2005. február 25. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
  13. A múzeum honlapja Archiválva 2015. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015-02-23)
  14. A múzeum másik honlapja (Hozzáférés: 2015-02-23)
  15. A város hivatalos honlapja (Hozzáférés: 2015-02-24)

Források[szerkesztés]