Kudelász Ildikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kudelász Ildikó
Született 1926. november 12.
Kolozsvár
Elhunyt 2008. augusztus 8. (81 évesen)
Sepsiszentgyörgy
Nemzetisége magyar
Foglalkozása színész,
előadóművész,
színikritikus

Kudelász Ildikó (Kolozsvár, 1926. november 12.Sepsiszentgyörgy, 2008. augusztus 8.) erdélyi magyar színész, előadóművész, színikritikus.

Életútja[szerkesztés]

Kudelász Károlynak, a kolozsvári magyar színház díszlettervezőjének leánya. Négy osztályt szülővárosában a Marianum leánygimnáziumban végzett (1941), majd kijárta a Nemzeti Színház Színművészeti Iskoláját is (1944). A sepsiszentgyörgyi Dolgozók Színháza, majd Állami Magyar Színház művésze volt 1948-tól 1977-ig. Majdnem 30 évig játszott a sepsiszentgyörgyi magyar színházban (1998 óta Tamási Áron Színház). Önvallomása szerint "tollforgató színész." A Hargita, Megyei Tükör, Falvak Dolgozó Népe, Brassói Lapok, A Hét, Új Élet, Utunk, majd 1990-től a Háromszék, Romániai Magyar Szó, Keresztény Szó hasábjain jelentkezett a színházi életből vett írásaival.

Előadóművészként önálló esteken mutatta be a világirodalom remekeit, Áprily Lajost versei és vallomásai tükrében, Kányádi Sándor költői útját, Veronica Porumbacu, Holló Ernő verseit adta elő, Magányos aktor című műsorával a színházról tett vallomást, Fecskeköszöntő és Álom a vár alatt című estéin gyermekersekkel lépett fel (1969-1980).

Szívesen idézte fel a "régi játszótársak" emlékét. Így a Romániai Magyar Szóban portrét rajzolt Kádár Imréről, az "elfelejtett színházigazgató"ról (1992. február 29-március 1.) és Fényes Alice művésznőről (1992. augusztus 8-9.).

Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díjas polgára volt. 2008. augusztus 12-én vettek tőle búcsút a Tamási Áron Színház előcsarnokában felállított ravatalnál, majd a sepsiszentgyörgyi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb szerepei[1][szerkesztés]

  • Marianna (Carlo Goldoni: Különös történet, 1954/55);
  • Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem, 1959/60);
  • Laura (Tennessee Williams: Üvegfigurák, 1962/63);
  • Nonnie néni (Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara, 1969/70);
  • Sultana (Lucia Demetrius: Három nemzedék, 1973/74);
  • Matilde (Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, 1975/76).

Források[szerkesztés]

  1. Lista kultura.hu nyomán.

További irodalom[szerkesztés]

  • Holló Ernő: A versmondó asszony. Megyei Tükör 1971. december 10.

Külső hivatkozások[szerkesztés]