Kubiláj mongol nagykán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kubiláj kínai császár szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kubiláj nagykán
YuanEmperorAlbumKhubilaiPortrait.jpg

Minden mongolok nagykánja
Kubiláj
Uralkodási ideje
1260. május 5. 1294. február 18.
Elődje Möngke
Utódja Temür
Kína császára
Si Cu
Uralkodási ideje
1279 1294
Elődje Tu-Cung
Utódja Cseng-Cung
Életrajzi adatok
Uralkodóház Jüan-dinasztia
Született 1215. szeptember 23.
Mongol Birodalom
Elhunyt 1294. február 18. (78 évesen)
Peking[1]
Édesapja Toluj
Édesanyja Sorghaghtani Beki
Házastársa
  • Tëgülun
  • Chabi
  • Nambui
  • Talahai khatun
  • Nuhan
  • Bayaujin Khatun
  • Khökhlun Khatan
  • Qoruchin Khatun
Gyermekei
  • Dorji
  • Zhenjinandun
  • Mangala
  • Nomugan
  • Khökhechi
  • Ayachi
  • Auruyvci
  • Kuokuochu
  • Togoon
  • Hutulu Temür
  • Tamachi
  • Princess Jeguk
  • Yuelie
  • Wuluzhen
  • Yuelun
  • Wanze
  • Nangjiazhen
  • Qoridai
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubiláj nagykán
témájú médiaállományokat.

Kubiláj kán (1215. szeptember 23.1294. február 18.) a Mongol Birodalom nagykánja (12601294), a kínai Jüan-dinasztia alapítója és első császára (12791294). Korábban a mongol kánok egyszerűen birtokolták Kínát, míg Kubiláj deklarálta a Jüan-dinasztia létrehozását.

Nevét Kubláj, Kublaj és Hubilai kánként is említhetik, a török nyelvben Kubilay Han-nak ejtik. Toluj és Sorghaghtani Beki második fiaként jött a világra, Dzsingisz kán unokájaként. Bátyja, Möngke örökébe lépett 1260-ban. Kubiláj kán testvére, Hülegü, elfoglalta Perzsiát és megalapította az Ilhánida Birodalmat.

Uralkodása[szerkesztés]

Möngke 1259-ben meghalt a Déli Szung elleni háborúban, de a helyére lépő Kubiláj kán folytatta a támadásokat. Ekkorra már darabokra szakadt a mongol világbirodalom, Kubiláj uralma alatt csak Mongólia és Észak-Kína, a volt Csin területe állt. Kubiláj 1264-ben a mai Pekingbe helyezte székhelyét, a várost Tatunak (Daidu, „Nagy Főváros”) nevezte el. 1271-ben császárnak kiáltatta ki magát, dinasztiájának pedig a Jüan („Kezdet”) nevet adta. Eközben 1268 óta folyamatosan háborúzott a Déli Szung ellen, amelyet végül hosszú és elkeseredett harc után 1279-ben megsemmisített. Kína tehát a mongolok uralma alatt egyesült.[2][3]

Kubiláj kán uralkodása alatt utazott Kínába Marco Polo, a velencei kereskedő, aki 17 évet töltött Kubiláj birodalmában, s még magas hivatali rangot is kapott. Visszaemlékezéseiben lenyűgöző – és kortársai számára hihetetlen – képet festett a gazdag és fejlett kínai világról, amelynek Szung-kor végi virágzását még nem pusztította el a mongol uralom. Megjegyzendő, hogy Polo csak egy volt az ekkoriban Kínába látogató számos európai közül. Ugyancsak a Jüan-korban érkezett Kínába a pápa küldötte, Montecorvinói János, aki 1307-től Peking érseke lett, valamint a ferences rendi György barát (ő az első magyar, akiről tudjuk, hogy eljutott Kínába). A mongol uralkodók, akiknek nem volt felhőtlen a viszonyuk az általuk kormányzott kínaiakkal, előszeretettel alkalmaztak idegen származású hivatalnokokat, megnyitották Kínát a külföldi kereskedők előtt, és engedték, sőt sokszor támogatták, hogy a legkülönbözőbb idegen vallások megtelepedjenek a birodalmukban. A Jüan-kor volt a kínai császárság utolsó olyan időszaka, amikor a kínaiakra nem a befelé fordulás volt a jellemző.[2]

A Jüan-kori felkelések közül a legjelentősebb a buddhista Fehér Lótusz szekta által szervezett mozgalom volt, amelyet a résztvevők fejfedőjéről „vörösturbánosok” felkelésének neveznek. Az északon kitört, 1351-től 1363-ig tartó lázadást a mongolok végül leverték, de uralmuk véglegesen meggyengült.[4]

Források[szerkesztés]

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Хубилай, 2015. szeptember 28.
  2. a b A Mongol Birodalom utódállamai. tatárjárás.hu. (Hozzáférés: 2010. július 22.)[halott link]
  3. Daniel C. Waugh: The Pax Mongolica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 30.)
  4. Mi a hatása az orientális kultúrának a harcművészetekben. tar.hu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)[halott link]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]



Előző uralkodó:
Möngke
Mongol nagykán
12601294
Szojombó jelkép
Következő uralkodó:
Temür Olzijt
Előző uralkodó:
Tu-cung
Kínai császár
1271/12791294
A Csing-dinasztia zászlója
Következő uralkodó:
Temür Olzijt