Kubiláj mongol nagykán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kubiláj szócikkből átirányítva)
Kubiláj nagykán
YuanEmperorAlbumKhubilaiPortrait.jpg

Mongol Birodalom nagykánja
Kubiláj
Uralkodási ideje
1260. május 5. – 1294. február 18.
Elődje Möngke
Utódja Temür
Kínai Birodalom császára
Si Cu
Uralkodási ideje
1279 – 1294
Elődje nem volt
Utódja Cseng Cung
Életrajzi adatok
Született 1215. szeptember 23.
Elhunyt 1294. február 18. (78 évesen)
(78 évesen)
Édesapja Toluj
Édesanyja Sorghaghtani Beki
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubiláj nagykán
témájú médiaállományokat.

Kubiláj kán (1215. szeptember 23.1294. február 18.) a Mongol Birodalom nagykánja (12601294), a kínai Jüan-dinasztia alapítója és első császára (12791294). Korábban a mongol kánok egyszerűen birtokolták Kínát, míg Kubiláj deklarálta a Jüan-dinasztia létrehozását.

Nevét Kubláj, Kublaj és Hubilai kánként is említhetik, a török nyelvben Kubilay Han-nak ejtik. Toluj és Sorghaghtani Beki második fiaként jött a világra, Dzsingisz kán unokájaként. Bátyja, Möngke örökébe lépett 1260-ban. Kubiláj kán testvére, Hülegü, elfoglalta Perzsiát és megalapította az Ilhánida Birodalmat.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Möngke 1259-ben meghalt a Déli Szung elleni háborúban, de a helyére lépő Kubiláj kán folytatta a támadásokat. Ekkorra már darabokra szakadt a mongol világbirodalom, Kubiláj uralma alatt csak Mongólia és Észak-Kína, a volt Csin területe állt. Kubiláj 1264-ben a mai Pekingbe helyezte székhelyét, a várost Tatunak (Daidu, "Nagy Főváros") nevezte el. 1271-ben császárnak kiáltotta ki magát, dinasztiájának pedig a Jüan ("Kezdet") nevet adta. Eközben 1268 óta folyamatosan háborúzott a Déli Szung ellen, amelyet végül hosszú és elkeseredett harc után 1279-ben megsemmisített. Kína tehát a mongolok uralma alatt egyesült.[1][2]

Kubiláj kán uralkodása alatt utazott Kínába Marco Polo, a velencei kereskedő, aki 17 évet töltött Kubiláj birodalmában, s még magas hivatali rangot is kapott. Visszaemlékezéseiben lenyűgöző – és kortársai számára hihetetlen – képet festett a gazdag és fejlett kínai világról, amelynek Szung-kor végi virágzását még nem pusztította el a mongol uralom. Megjegyzendő, hogy Polo csak egy volt az ekkoriban Kínába látogató számos európai közül. Ugyancsak a Jüan-korban érkezett Kínába a pápa küldötte, Montecorvinói János, aki 1307-től Peking érseke lett, valamint a ferences rendi György barát (ő az első magyar, akiről tudjuk, hogy eljutott Kínába). A mongol uralkodók, akiknek nem volt felhőtlen a viszonyuk az általuk kormányzott kínaiakkal, előszeretettel alkalmaztak idegen származású hivatalnokokat, megnyitották Kínát a külföldi kereskedők előtt, és engedték, sőt, sokszor támogatták, hogy a legkülönbözőbb idegen vallások megtelepedjenek a birodalmukban. A Jüan-kor volt a kínai császárság utolsó olyan időszaka, amikor a kínaiakra nem a befelé fordulás volt a jellemző.[1]

A Jüan-kori felkelések közül a legjelentősebb a buddhista Fehér Lótusz szekta által szervezett mozgalom volt, amelyet a résztvevők fejfedőjéről "vörösturbánosok" felkelésének neveznek. Az északon kitört, 1351-től 1363-ig tartó lázadást a mongolok végül leverték, de uralmuk véglegesen meggyengült.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A Mongol Birodalom utódállamai. tatárjárás.hu. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
  2. Daniel C. Waugh: The Pax Mongolica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 30.)
  3. Mi a hatása az orientális kultúrának a harcművészetekben. tar.hu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubiláj mongol nagykán témájú médiaállományokat.



Előző uralkodó:
Möngke
Mongol nagykán
12601294
Szojombó jelkép
Következő uralkodó:
Temür Olzijt
Előző uralkodó:
Tu-cung
Kínai császár
1271/12791294
A Csing-dinasztia zászlója
Következő uralkodó:
Temür Olzijt