Ugrás a tartalomhoz

Kubai sziklaleguán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kubai orrszarvú leguán szócikkből átirányítva)
Kubai sziklaleguán
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Leguánfélék (Iguanidae)
Nem: Cyclura
Faj: C. nubila
Tudományos név
Cyclura nubila
(Grant, 1940)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kubai sziklaleguán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kubai sziklaleguán témájú kategóriát.

A kubai sziklaleguán (Cyclura nubila) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és a leguánfélék (Iguanidae) családjához tartozó faj.

Ez a Karib-térségben őshonos Cyclura nem második legnagyobb faja. Növényevő faj, ami vastag farokkal és tüskés állkapoccsal rendelkezik, a Karib-térség legnagyobb gyíkjainak egyike.

A kubai leguán Kuba szárazföldi sziklás partvidékein és a környező szigeteken él, de egy fogságból kiszabadult populáció megtalálható a Puerto Rico-hoz tartozó Isla Magueyes szigetén. Egy alfaja a Kajmán-szigetek területén honos. A nőstények őrzík a fészkeiket és gyakran fészkelnek a kubai krokodil által ásott gödrökben. Biztonsága érdekében az állat gyakran fügekaktuszokban vagy ezek közelében tartózkodik.

A fogságban történő szaporítási programok keretében a faj egyedszáma emelkedik. A kubai sziklaleguánt használták kísérleti állatként az állati evolúció és kommunikáció kutatására és a fogságban való tenyésztése példaértékű volt a régió többi veszélyeztetett gyíkfaja számára.

Elterjedése

[szerkesztés]

A kubai sziklaleguán Kuba sziklás partvidékén és a főszigetet körülvevő mintegy 4000 szigeten található meg, beleértve a közigazgatásilag Kubához tartozó Ifjúság-szigetet is, ahol a faj egyik legerősebb populációja található.[1] Populációi az északi és déli partmenti szigeteken és a kubai szárazföld védett területein találhatóak meg. Ide tartozik többek között a Desembarco del Granma Nemzeti Park, a Hatibonico Vadrezervátum, Punta Negra-Quemados Rezervátum, és a Delta del Cauto Vadrezervátum, amik mind Kuba keleti felén vannak. A Guantánamói-öbölben található amerikai haditengerészeti támaszpont leguánpopulációját 2000-3000 egyedre becsülik.[2]

Alfaja, a kajmán-szigeteki sziklaleguán (Cyclura nubila caymanensis) a Kis-Kajmán-és Cayman Brac szigeteken őshonos. A Cayman Brac-ban található populáció kevesebb, mint 50 egyedből áll, míg a Kis-Kajmánon 1500-as állománnyal bír. Az alfajnak van egy elvadult populációja a Nagy-Kajmán szigeten.[3]

Kaktusz vagy bogáncs közelében, vagy éppen magában a kaktusz belsejébe készíti üregét.[4] Ezek a tüskés növények védelmet, illetve gyümölcseik és virágaik táplálékot nyújtanak a leguán számára.[1][4][5] A kaktusz nélküli területeken holt fákban, üreges rönkökben és mészkőhasadékokban találnak otthonra.[1][5]

Az 1960-as évek közepén kubai sziklaleguánok kisebb csoportját engedték szabadon a Puerto Rico-tól délnyugatra fekvő Isla Magueyes sziget egyik állatkertjéből, amelyből független, szabadon élő vadpopuláció lett.[6][7] 2000 óta az Amerikai Egyesült Államok belügyminisztériuma beszélt a populáció eltávolításáról és áthelyezéséről. Ettől a fogságból kiszabadult populációtól származik a magángyűjteményekben található kubai sziklaleguánok mintegy 90%-a.[8]

Alfajai

[szerkesztés]

Megjelenése

[szerkesztés]
Színe és mintázata segíti a rejtőzést

A kubai sziklaleguán kifejezetten nagynak mondható, méretben csak a Hispaniolában élő rokona, a hispaniolai orrszarvú leguán múlja felül; átlagos testhossza 40 cm, a fejétől a farka tövéig. A Guantánamói-öböl haditengerészeti bázisán találtak már 1,6 méter hosszú hímet is, a nőstény egyedek mérete ennek kétharmada volt.[2] A nemi kétalakúság jelen van, mivel a hímek jóval nagyobbak, mint a nőstények, valamint a hímek combjain kitágult combpórusok találhatók, amelyek a feromonok felszabadítására szolgálnak, hogy magukhoz vonzzák a potenciális partnert és kijelöljék a területüket.[1][9] A hím kubai szilaleguán bőrének színe a sötétszürkétől a téglavörösig terjed, addig a nőstények bőre olajzöld, sötét csíkokkal vagy sávokkal. Mindkét nem végtagjai feketék, halványbarna, ovális foltokkal és tömör fekete lábfejekkel. A fiatal egyedek általában sötétbarnák vagy zöldek, testüket halvány, sötétebb csíkok vagy foltok tarkítják 5-10 átlós keresztirányú sávban. Ezek a szalagok beleolvadnak a test színébe, ahogy az állat egyre idősebb lesz. Mindkét nem hord egy nyaka alatt lógó lebernyeget, a hátán egy sornyi tüske figyelhető meg a vastag farkáig.[1] Feje és nyaka rövid és vaskos, fogai tömörek és szélesek, álkapocsizmai erősek.[10] Pofáját tüskés kidudorodások borítják, amik az állat korával egyre nagyobbá válnak.[10]

Életmódja

[szerkesztés]

Táplálkozása

[szerkesztés]

Akárcsak a Cyclura nem többi faja, a kubai sziklaleguán is elsősorban növényevő. Táplálkozhat porcsinnal, fügekaktusszal, fekete mangrovéval és fűvel.[4] Vastagbelének 50%-át fonálférgek telepei foglalják el, ami valószínűleg segítheti megemészteni a magas cellulóztartalmú étrendjét.[1] A kubai sziklaleguán időnként falatozhat állati eredetű táplálékot is, megfigyeltek madarak, halak és rákok teteme után kutató egyedeket.[11] Isla Magueyes-en a kutatók megfigyelték a kannibalizmusnak egy példáját, amikor egy felnőtt nőstény üldözött, elkapott és megevett egy fiatal egyedet. A kutatók szerint a sziget sűrű állománya okozhatta az incidenst.[12]

Szaporodása

[szerkesztés]

A kubai sziklaleguán 2-3 éves korára válik ivaréretté. A hímek társaságkedvelők, amikor még éretlenek, de a kor előrehaladtával egyre agresszívebbé válnak és keményen védik a területüket a nőstényekért folyatott versengés során. A nőstények toleránsabbak egymással, kivéve a tojásrakás idejét.[4]

A párzási időszak május és június között van, a nőstények június és július idején rendszerint 3-30 tojást raknak le. A terepi kutatások szerint a nőstények minden évben ugyanazon a fészkelőhelyen rakják le a tojásaikat. A fészkek ugyanazon a helyeken épülnek, talán azért, mivel a krokodilokhoz hasonlóan ennél a fajnál is korlátozó tényező a megfelelő fészkelőhelyek hiánya a szaporodási időszakban. A Kubához tartozó Ifjúság-szigeten a kubai sziklaleguánok a kubai krokodil által épített, napfénynek kitett fészekgödrökbe rakják tojásaikat, miután a krokodiltojások már kikeltek. Ezek a fészkek külön vannak a felnőtt leguánok élőhelyétől.[4] A krokodilmentes helyeken gyakran ásnak fészket a homokos partokon. A San Diego-i Állatkertben egy nőstény fészket épített annak a hosszú kamrának a végére, amelyet a homokban ásott ki. Hetekig állt a közelében, mindenki felé fejcsóváló mozdulatokkal és sziszegő hanggal védte a fészkét; ez a viselkedés a bizonyíték arra, hogy a kubai sziklaleguán őrzi a fészkét.[1] A fiókák a kikeléstől a fészekből való kimászásig minimum több napot, maximum két hetet töltenek a fészekgödörben; a fiatal állatok kikelés után egyenként szétszóródnak.[6]

Természetvédelmi állapota

[szerkesztés]

Az IUCN vörös listáján a sebezhető kategóriába tartozik a kubai sziklaleguán. Sok állatkertben tenyésztési program zajlik a kubai orrszarvúleguán fennmaradása érdekében.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g Schettino, Lourdes Rodriguez. The Iguanid Lizards of Cuba. Gainesville, Florida: University Press of Florida, 428. o. (1999). ISBN 978-0-8130-1647-4 
  2. a b Frantom, Todd. Cuban Sanctuary. Navy News Service, 14. o. (2005. június 1.) 
  3. Burton, Frederick (2004). „Revision to species of Cyclura nubila lewisi, the Grand Cayman Blue Iguana”. Caribbean Journal of Science 40 (2), 198–203. o. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 18.)  
  4. a b c d e Observations on the Population of Cyclura nubila nubila Inhabiting the Mount Cabaniguan Wildlife Refuge, Las Tunas, Cuba [archivált változat], 10–12. o. (2004. május 26.). Hozzáférés ideje: 2021. november 18. [archiválás ideje: 2007. augusztus 12.] 
  5. a b Cabadilla, Luis (2004. május 26.). „Burrows and Morphology of Cuban Iguanas (Cyclura nubila) Inhabiting Cruz del Padre Cays, Sabana-Camaguey Archipelago, North of Matanzas”. Iguana Specialist Group Newsletter 7 (1), 7. o. [2007. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 18.)  
  6. a b Christian, Keith A. (1986. október 15.). „Aspects of the life history of Cuban Iguanas on Isla Magueyes, Puerto Rico.”. Caribbean Journal of Science 22 (3–4), 159–164. o, Kiadó: University of Puerto Rico. (Hozzáférés: 2009. december 4.)  
  7. Powell, Larkin. Puerto Rico field course provides unique opportunity for learning. University of Nebraska-Lincoln, School of Natural Resources, 1. o. (2006) 
  8. Martins, Emilia P. (1998. október 15.). „Evolution of communication and social behavior: a comparative study of Cyclura rock iguanas”. Animal Behaviour 55 (6), 1685–1706. o, Kiadó: Animal Behavior Society. DOI:10.1006/anbe.1997.0722. PMID 9642012.  
  9. Behavior and Ecology of Rock Iguanas,I: Evidence for an Appeasement Display. University of California Press, 98–108. o. (2004. október 15.). ISBN 978-0-520-23854-1 
  10. a b Sprackland, Robert George. Giant lizards. Neptune, New Jersey: T.F.H. Publications, 232–236. o. (1992). ISBN 0-86622-634-6 
  11. (2002) „Lacertilia: Cyclura nubila nubila (Cuban iguana). Carrion feeding”. Herpetological Review 33 (2), 133–134. o.  
  12. (2006) „Cannibalism in an introduced population of Cyclura nubila nubila on Isla Magueyes, Puerto Rico.”. Iguana 13 (3), 206–208. o, Kiadó: IRCF. (Hozzáférés: 2010. január 6.)  

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclura nubila című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]