Krénusz János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krénusz János
Született1876. február 18.
Őrtilos/Belezna
Elhunyt1919. augusztus 28. (33 évesen)
Marcali
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatanító
Halál okaakasztás
SablonWikidataSegítség

Krénusz János (Őrtilos/Belezna, 1876. február 18.Marcali, 1919. augusztus 28.) tanító, agitátor.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, Krénusz István a marcali Forgách uradalomban volt gépészkovács, édesanyja Vodicsek Mária. Felesége Babics Paula tanítónő volt. Krénusz Csurgó városában tanult, s miután megszerezte tanítói képesítését, Barcson, majd Kéthelyen, ezután pedig Beleznán oktatott, s belépett az MSZDP-be. Harcot indított a világi iskolák létrehozásáért, ám nemsokára szembekerült az egyházzal, illetve a helyi hatalmasságokkal: a Zichyekkel. „Osztály elleni izgatás és a földbirtok elosztásával való ámítás” miatt elbocsátották állásából. A beleznai parasztság kiállt mellette, eredményt azonban nem tudtak elérni. Az őszirózsás forradalom alatt - miután felülvizsgálták ügyét - visszahelyezték állásába, a kommün idején Kéthelyen volt igazgató-tanító, illetve direktóriumi tag, és beállt a Vörös Hadseregbe is.[1] Emellett Iharosberény táján földosztásba kezdett, részt vett a téeszesítésben, és rendszeresen agitált. A tanácskormány bukását követően Prónay Pál különítménye felakasztotta.[2] A marcali temetőben temették el.

Emlékezete[szerkesztés]

Barcson utca viseli nevét.[3] A szocializmusban Kaposváron iskolát neveztek el róla, ez ma a Honvéd Utcai Tagiskola.[4] Büsztjét Horváth János szobrász készítette el (1977, Belezna).[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kubinyi Ferenc: Egy ballada története (r. Bp., 1964)
  • Kubinyi Ferenc: K. J.-ról (Somogyi Írás, 1962)
  • Kioltott fáklyák. Emlékezések a Fehér terror pedagógus áldozatairól. Szerk. Bihari Mór és mások. [Bp.], Tankönyvkiadó, 1963.
  • Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2. bőv. kiad. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár-Somogy Megyei Pedagógiai Intézet, 1981.