Tövises lepényfa
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A fa őszi színekben
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Gleditsia triacanthos L. | ||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tövises lepényfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tövises lepényfa témájú médiaállományokat és Tövises lepényfa témájú kategóriát. |
A tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) egy Észak-Amerikából származó termetes lombhullató fa. Népies neve krisztusfa vagy krisztustövis. Mivel a törzsén lévő hosszú, merev tövisei súlyos sérüléseket okozhatnak, díszfaként ma már elsősorban a tövis nélküli fajtáját (G. triacanthos f. inermis) ültetik. Ez a gyakorta terebélyes, ugyanakkor laza lombkoronát növesztő fa – a fehér akáchoz hasonlóan – a pillangósvirágúak családjába tartozik. Levelei viszonylag későn, tavasszal hajtanak ki, ősszel korán lehullanak. Egyszeresen vagy kétszeresen szárnyasan összetett levelei megannyi kicsi levélkéből állnak, ősszel sárgára színeződnek, mielőtt lehullanának. Virágai május-júniusban lecsüngő füzérvirágzatokban nyílnak, barnás-zöldek, időnként egyivarúak, díszértékük nincsen.
A virágokat az ősz folyamán hosszú, lapos, csavarodó hüvelytermések követik, melyek éretten sötétbarnák. Az alapfaj tövisei kisebb-nagyobb csomókban fejlődnek a törzsön és az ágakon, vesszőkön egyaránt.
A tövises lepényfa magassága a 30 métert is meghaladhatja, de ez fajtafüggő.
Léteznek sárgászölden kihajtó fajták is (pl. „Sunburst”), melyek az év előrehaladtával azonban folyamatosan sötétednek. Egyes fajtái nem vagy alig teremnek, ezek alkalmasabbak közterületeken. Babszerű termésének pépjéből Amerikában valamikor sört főztek.
Gondozása[szerkesztés]
Igénytelen, jó alkalmazkodó képességű fa, melynek azonban sok fényre van szüksége. Kedveli a tápanyagdús talajt, de bármilyen jó vízáteresztő képességű talajban szépen fejlődik. Jól tolerálja a szélnek kitett helyeket, a szárazságot és a szennyezett városi levegőt is. Metszést a beteg és elhalt hajtások eltávolításán felül nem igényel. A takácsatkák és a lepényfa-gubacsszúnyogok megtámadhatják, rosszabb esetben rákosodás is előfordulhat.
Szaporítása[szerkesztés]
A kertészeti fajtákat vegetatívan szaporítják, elsősorban oltással. Magvetéssel is szaporítható.
Élőhelye[szerkesztés]
Észak-Amerikából származik, főleg a Mississippi torkolatvidékéről, kedveli a nyirkos erdőket. Nálunk sokféle élőhelyre telepítik és ki is vadul.
Képek[szerkesztés]
- A fa fontos részei és meghatározása
-
A lepényfa magja -
A fa az ősz színeiben -
A hüvelytermés - ebben találhatóak a magok -
A fa még vad fajtája -
A levél formája
Források[szerkesztés]
- Owen Johnson – David More: Európa fái. Budapest: Kossuth. 2007. ISBN 9789630966023
- Sullivan J.: 'Gleditsia triacanthos'. U.S. Forest Service . U.S. Department of Agriculture, Forest Service, Rocky Mountain Research Station, Fire Sciences Laboratory, 1994 (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
- Bryan JA, Berlyn GP, Gordo JC. (1996). „Toward a new concept of the evolution of symbiotic nitrogen fixation in the Leguminosae”. Plant and Soil 186 (1), 151–159. o. DOI:10.1007/BF00035069.
- 'Gleditsia triacanthos'. weeds.org . [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Allen ON, Allen EK.. The Leguminosae: A Source Book of Characteristics, Uses, and Nodulation. Madison, WI: The University of Wisconsin Press, 812. o. (1981). ISBN 0-299-08400-0
- Djumaeva D, Lamers JPA, Martius C, Khamzina A, Ibragimov N, Vlek PLG.. „Quantification of symbiotic nitrogen fixation by Elaeagnus angustifolia L. on salt-affected irrigated croplands using two 15N isotopic methods”. Nutrient Cycling in Agroecosystems 88 (3), 329–339. o. DOI:10.1007/s10705-010-9357-5.
- (2016) „Gleditsia species: An ethnomedical, phytochemical and pharmacological review”. Journal of Ethnopharmacology 178, 155–71. o. DOI:10.1016/j.jep.2015.11.044. PMID 26643065.
További információk[szerkesztés]
- Sternberg G, Wilson J.. Native Trees for North American Landscapes. Portland, OR: Timber Press, Inc., 552. o. (2004). ISBN 0-881-92607-8
- Little EL.. The Audubon Society Field Guide To North American Trees—Western Region. New York, NY: Alfred A. Knopf, 640. o. (1980). ISBN 0-394-50761-4
- Philips R.. Trees of North America and Europe. New York, NY: Random House, Inc., 224. o. (1979). ISBN 0-394-50259-0
