Kresz Géza (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kresz Géza
Kresz Géza-001.jpg
Született 1846. augusztus 30.
Pest
Elhunyt 1901. április 10. (54 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei
Foglalkozása orvos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kresz Géza témájú médiaállományokat.
Kresz Géza sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 212.

Szemlőhegyi Kresz Géza (Pest, 1846. augusztus 30.Budapest, 1901. április 10.) magyar orvos, Kresz Géza hegedűművész és Kresz Károly közgazdász apja, Kresz Mária néprajzkutató nagyapja, Böckh Hugó geológus és Norah Drewett zongoraművész apósa.

Élete[szerkesztés]

Apja, Karl 1802-ben született a Lipcse melletti Merseburgban, aki testvérével fiatalon Magyarországra vándorolt, és Pesten jó nevű sebészorvos lett belőle. Szülei itt ismerkedtek és házasodtak össze, édesanyja egy könyvkereskedő lánya volt. Öt testvére született, Géza volt a legfiatalabb. Csak ő választotta az orvosi pályát. 1877-ben elvette Franz Xaver Franz müncheni kereskedő lányát, Elzát (Erzsébet). Hat gyermekük született: Eleonora, Elza, Margit, Géza (1882), Ferenc (1883) és Károly (1886).

Munkássága[szerkesztés]

1871-ben, a pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát. Előbb kerületi orvosként, majd tisztiorvosként működött a Belvárosban.

1879-ben felvették a Könyves Kálmán szabadkőműves páholyba, amelynek aktív tagja lett, s szabadkőműves testvérei segítségével sikerült a magyar mentésügyet kialakítania.

1887. május 10-én az ő kezdeményezésére alakult meg a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME), amelynek első igazgatója is ő volt. A Mentőegyletnek nagy szerepe volt az 1892-es budapesti kolerajárvány felszámolásában. 1892-ben Kresz Géza javasolta egy mentőmúzeum létrehozását.[1] Számos egészségügyi ismertető, felvilágosító könyvet írt.

Az orvoslás mellett 1869-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Pesti Korcsolyázó Egylet, aminek feladata az akkor Magyarországon még ismeretlen korcsolya-sport népszerűsítése volt.

1900. december 24-én, négy hónappal halála előtt, munkája elismeréséül nemesi címet kapott (és vele a szemlőhegyi előnevet).

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékére Budapest XIII. kerületében utcát neveztek el és táblát avattak, valamint az ő nevét viseli a Mentőpalotában található Mentőmúzeum is. Domborműve a Mentőpalota külső falát díszíti. 2012-ben, a Mentők 125. jubileumán a Bazilika mellett avattak emléktáblát az első mentőállomás helyén.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Elmeállapotok megvizsgálása. Államorvos 1879. 3. sz.
  • Miként lehetne Budapest fővárosát jó, egészséges és megbízható tejjel s gyermek-tejjel ellátni? Bp. Franklin Ny., 1883.
  • A tuberculosis és annak pusztítása ellen való védekezés, tekintettel hazánk és a főváros közegészségi viszonyaira. Bp. Aigner, 1884.
  • Gyakorlati tapasztalatok a berlini közegészségi kiállításon. 1884.
  • Miként gátoljuk meg a gümőkór kifejlődését. Államorvos 1884. 7. sz.
  • Első segély rögtöni baleseteknél az orvos megérkezéséig. Bp. A szerző saját kiadása, 1884. és Bp. Pesti Ny., 1885.
  • Adatok a croup, álcroup és a diphtheritis kezeléséhez, fő tekintettel a meleg gőzök ujabb sikeres helyi alkalmazására. Orvosi Hetilap 1885. 18 sz.
  • A mentés és első segély szervezése a fővárosban. Bp. Athenaeum Ny., 1885.
  • A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület uj központi állomása. Bp. Légrády Testvérek, 1891.
  • A cholera és az ellene való védekezés. Bp. 1892.
  • A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület 1887-1893. Bp. Pesti Könyvnyomda, 1894.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]