Kozmikus anyagok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kozmikus anyagoknak nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a külső kozmikus térből érkeznek a Földre. Legismertebb ilyen anyag a meteoritok anyaga, a kozmikus por, a különféle sugárzások anyaga, a napszéllel a Föld közelébe jutó kozmikus részecskék anyaga és a kozmikus sugárzás.

Kozmikus anyagok vizsgálata[szerkesztés]

A kozmikus anyagokat a legkülönfélébb kutatási területeken vizsgálják. A meteoritokat a kőzettan, a geokémia, a planetológia és a csillagászat is vizsgálja, méri, összehasonlítja más égi és földi anyagokkal.

Földfelszíni tudományágak[szerkesztés]

Legismertebb a kapcsolat a kőzettan-geokémia és a meteoritika között. Fontos kutatási területek kapcsolódnak a csillagászathoz és a rádiócsillagászathoz is. A mikrometeoritok gyűjtése is részben a földfelszínen történik. Jelentős azonban a sztratoszférában gyűjtött mikrometeorit anyag is.

Űrkutató robotokkal anyagot gyűjtő ágazatok[szerkesztés]

Ma már az űrkutatás területére esik sok kozmikus anyag vizsgálata. A bolygóközi térben mintát gyűjtő űrszondák közül megemlíthetjük a Stardust űrszondát, amely a Wild üstököst 236 kilométerre közelítette meg, kinyitott mintagyűjtő tábláin mintát vett a kómát körülvevő porfelhőből, majd a Föld közelébe érve leszálló kapszulában eljuttatta a Földre.

Űrkutatási tevékenység hozta a Földre az Apollo-program expedícióinak holdkőzeteit, illetve a Luna-program három űrszondája, a Luna-16, a Luna-20 és a Luna-24 kisebb mintákat hozott a holdkőzetekből.

Az Itokawa kisbolygó anyagából hozott mintát a Földre a Hayabusa japán űrszonda 2010-ben.

Kozmikus anyagok vizsgálata Magyarországon[szerkesztés]

A Japán Sarkkutató Intézet, (angolul: National Institute of Polar Research: NIPR) a Tokiói Egyetem egyik intézete, melynek egyik részlege a meteoritok kutatásával foglalkozik 1969 óta. Az Antarktiszi Meteoritkutató központ 1993-ban elkészített 20 darab, 30 vékonycsiszolatból álló gyűjteményt.

Ezt a készletet az ELTE TTK KAVÜCS (Fizika Intézet, Anyagfizika Tanszék) rendszeresen kölcsönzi és bemutatja, fölhasználja az egyetemi oktatásban. A minták a tanév második félévében, vagyis a naptári év első felében tanulmányozhatók. Érdeklődők számára, vagy a Fizika tanösvény egyetemre látogató diákjai számára több előadáson is szerepeltek már.

1969: egy igen jelentős esztendő a kozmikus anyagok vizsgálata szempontjából[szerkesztés]

Öt jelentős kozmikus anyagokhoz kapcsolódó esemény történt az 1969-es évben.

  • Júliusban szállt le a Holdon az Apollo-11 kéttagú legénysége és holdi kőzetmintákat hozott a Földre.
  • Februárban hullott a mintegy 7 tonna tömegű Allende meteorit, a legnagyobb a szenes kondritok között.
  • Az 1969-es antarktiszi expedíción fedezték föl japán kutatók az antarktiszi meteoritok első – 9 tagból álló – csoportját.
  • Szeptember 28-án hullott le a Murchison meteorit Ausztráliában.
  • 1969-ben fedezték föl és írták le a komatiit nevű kőzetet, amelyet azóta számos helyen megtaláltak a Földön. Ez a bazaltnál is bázisosabb, kiömlési magmás kőzet a Föld korábbi időszakában jutott a felszínre. Nagy magnéziumtartalma is mutatja, hogy a köpeny anyagából a mai bazaltoknál nagyobb mértékű parciális olvadással keletkezett.

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-XÖ, 963 00 6315 8)
  • Bérczi, Sz., Szakmány Gy., Józsa S., Kubovics I., Puskás Z. (2003): How We Used NASA Lunar Set in Planetary and Material Science Studies: Comparison of Breccias from the Moon, Earth, Asteroids and Ancient Ceramics by Textures and Processes. In Lunar and Planetary Science XXXIV, #1115, Lunar and Planet. Inst. Houston (CD-ROM);
  • M. Grady, I. Wright (2006): Types of Extraterrestrial Material Available to Study. In: Lauretta, D. S., McSween, H. Y. eds. (2006): Meteorites and the Early Solar System II. Chapter I. University of Arizona Press, 942 p.
  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

Külső hivatkozások[szerkesztés]