Kovács Pál (katona)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Pál
Született 1892
Abádszalók
Meghalt 1914. június 29. (21-22 évesen)
Zimony
Állampolgársága Magyar Királyság
Rendfokozata közlegény
Kitüntetései Vitézségi Érem (Ausztria–Magyarország)

Kovács Pál (Abádszalók, 1892. szeptember 13.[1]Zimony, 1914. június 29.) magyar katona, az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia első hősi halottja. Posztumusz kitüntették a Bronz Vitézségi Éremmel.

Élete[szerkesztés]

Kovács Pál 1892-ben született Abádszalókon, édesapja Kovács Pál dohánykertész volt a gróf Szapáry családnál, édesanyja Bakó Mária. Lovászhátról vonult be katonának, 1913. október 1-én sorkatonai szolgálatra a cs. és kir. 68. szolnoki gyalogezredhez.

A szarajevói merénylet után a katonák 1914. június 28-án indultak el a zimonyi kaszárnyából a határfolyó, a Száva partjára. Ott vonultak őrségbe, s másnap arra ébredtek, hogy a szerbek hajnalban fölrobbantották a Monarchiát Szerbiával összekötő hidat. A robbanást mindkét oldalról heves puskatűz követte, így gyakorlatilag ekkor kezdődött meg az első világháború.

A tűzpárbajban már a reggeli órákban kevésnek bizonyult a lőszerük, ezért Kovács Pál és Bíró Gábor közlegényeket parancsnokuk hátraküldte, hogy hozzanak lőszerutánpótlást. A lőszeres láda árokba emelésekor először Kovács Pált érte találat: fejlövést kapott, és azonnal meghalt. Pillanatokon belül Bíró Gábort is eltalálták, aki az ekkor szerzett tüdőlövésébe egy órán belül belehalt. A további lövöldözésekben ugyanezen a napon esett el Veres Imre közlegény is. A rendelkezésre álló adatok szerint szerb oldalon nem voltak halottak.

Emlékezete[szerkesztés]

Alakulata a Monarchia magyar kiegészítésű 68. közös gyalogezrede, amelynek emlékét ma elsősorban a Hadtörténeti Múzeumban őrzött két zászló és a Szolnokon ma is álló laktanya őrzi. A hősi halálával kapcsolatos elsőséggel kapcsolatban a rendelkezésre álló források alapján találhatóak ellentmondások és egyes kutatások szerint nem lehet egyértelműen igazolni azt. Az viszont biztos, hogy a korabeli sajtó elfogadta és 1934-ben a „Magyarország” című lap kezdeményezésére hamvait haza szerették volna hozatni, de nem sikerült megtalálni a sírját.

Az abádszalóki első világháborús emlékmű készítője róla mintázta a zászlót tartó honvédot. A szobor megőrizte arcvonásait, melyet tiszteletére 2007. július 29-én katonai tiszteletadással újra felavattak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Abádszalóki római katolikus keresztelési anyakönyv, 1892. év, 115. folyószám.

Források[szerkesztés]