Kovács Gyula (költő)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács Gyula (egyértelműsítő lap).
Kovács Gyula
Született1839. május 5.[1]
Elhunyt1861. augusztus 5. (22 évesen)[1]
Foglalkozásaköltő
Sablon • Wikidata • Segítség

Miskolci Kovács Gyula (Gelej, 1839. május 5. – Gelej, 1861. augusztus 5.) magyar költő.

Élete[szerkesztés]

1839-ben született a Borsod vármegyei Gelej községben. Édesapja Kovács Sámuel, ügyvéd, édesanyja Kun Terézia volt.[2] Apját fiatalon elvesztette, édesanyja nevelte, aki később Szrogh Sámuel felesége lett és 67 éves korában hunyt el Gelejen, 1883-ban.[3]

1847. szeptember 1-jén kezdte meg tanulmányait a miskolci Református Gimnáziumban és 9 évig volt az iskola tanulója. Már fiatalon érdeklődést mutatott a költészet iránt, fejből tudott számos verset, kedvencei Kazinczy, Vörösmarty és Kölcsey voltak. Kövizsgálat alkalmával már saját versét szavalta el. Költészettanára Lévay József volt, aki felismerte a fiatal fiú tehetségét és írásra buzdította. A nyolcadik gimnáziumi osztályt már Debrecenben kezdte meg, tagja volt az ottani Önképzőkörnek. Verseit a helyi diáklap is közölte, a városi lapnak is dolgozott. Bár nem foglalkozott a papi hivatás gondolatával, hittant kezdett tanulni. A helyi önképzőkörben három versével pályadíjat, valamint alkalmi költeményeivel és elhunyt diáktársak sírverseivel felhívta magára az iskola figyelmét. Élete utolsó évében a városban tanítóként is működött.

Első nyomtatásban megjelent műve Kazinczy Ferenc születésének 100. évfordulójára írt verse volt, melyet a debreceni ünnepségek alatt szavalták el. Másik költeményét a Polgári Casino 1860. április 26-án tartott ünnepélyére szintén kinyomtatták, és a el is szavalták. Csokonai kora előzményei és kölcsönhatása, iskolájának költészetünkben jellemzése és korunkig lehozása című értekezésével elnyerte a debreceni polgári Casino Kazinczy-alapítványának első díját, mely 8 arannyal párosult. Írása a Csokonai Albumban (Debrecen, 1861) jelent meg. Utolsó költeményét a szerb iskolaalapító Thököly Száva (Sava Tekelija) születésének 100. évfordulójára írta. Betegsége miatt hazautazott geleji otthonába és ott hunyt el.

Írásai[szerkesztés]

Kovács Gyula. Emléksorok Kazinczy Ferencz százados ünnepén Debreczenben, 1859. October 27-én.

Költeményei több lapban is megjelentek, úgymint; Vasárnapi Ujság (1859-60), Szépirodalmi Figyelő (1861-62), Divatcsarnok (1861). Bihari Péter 1862-ben a költő műveit életrajzával együtt Debrecenben adta ki. Kéziratban maradt egy útleírás és több költeménye is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Kovács, Gyula (BLKÖ)
  2. ↑ Keresztelési anyakönyvi bejegyzése, Gelej, református anyakönyv
  3. ↑ Szinnyei szerint édesapja neve Zsigmond volt, és anyja hunyt el korán, Vasárnapi Ujság 1883. 30. évf. 22. sz. junius 3. Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. ↑ Megjelent: Vasárnapi Ujság, 1859. január 2. (1. szám.)
  5. ↑ Megjelent: Vasárnapi Ujság, 1859. május 29. (22. szám.)
  6. ↑ Megjelent: Vasárnapi Ujság, 1860. április 15-én (16. szám)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kovács_Gyula_(költő)&oldid=23440826”