Kotinga bülbül

Kotinga bülbül
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Bülbülfélék (Pycnonotidae);
Alcsalád:	Pycnonotinae;
Nem:	Pycnonotus;
Faj:	P. aurigaster;
Tudományos név
	Pycnonotus aurigaster; (Vieillot, 1818)
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kotinga bülbül témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kotinga bülbül témájú médiaállományokat és Kotinga bülbül témájú kategóriát.

A kotinga bülbül (Pycnonotus aurigaster) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1818-ban, a Turdus nembe Turdus aurigaster néven.^[3]

Pycnonotus aurigaster latouchei (Deignan, 1949) – dél-Kína, kelet-Mianmar, északkelet-Thaiföld, észak-Laosz, észak-Vietnám;
Pycnonotus aurigaster chrysorrhoides (Lafresnaye, 1845) – délkelet-Kína;
Pycnonotus aurigaster resurrectus(Deignan, 1952) – észak-Vietnám, délkelet-Kína;
Pycnonotus aurigaster klossi (Gyldenstolpe, 1920) – délkelet-Mianmar, észak-Thaiföld;
Pycnonotus aurigaster schauenseei (Delacour, 1943) – dél-Mianmar, északnyugat-Thaiföld;
Pycnonotus aurigaster thais (Kloss, 1924) – közép- és délkelet-Thaiföld, közép-Laosz;
Pycnonotus aurigaster dolichurus (Deignan, 1949) – közép-Vietnám;
Pycnonotus aurigaster germani (Oustalet, 1878) – délkelet-Thaiföld, Kambodzsa, dél-Indokína;
Pycnonotus aurigaster aurigaster (Vieillot, 1818) – Jáva, Bali.

Kambodzsa, Kína, Hongkong, Indonézia, Laosz, Kelet-Timor, Makaó, Mianmar, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, valamint másodlagos erdők, szántóföldek, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Testhossza 21 centiméter, testtömege 40–50 gramm.^[5]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]