Koszmosz–44
| Koszmosz–44 | |
 | |
| A Koszmosz–44-hez hasonló felépítésű Koszmosz–122 jelzésű Metyeor műhold makettje | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Gyártó | VNIIEM |
| Típus | Metyeor |
| Rendeltetés | meteorológiai műhold |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1964. augusztus 28. 16:19:00 UTC |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
| Hordozórakéta | Vosztok–2M |
| Visszatérés dátuma | 1972 június |
| Tömeg | 3800 kg |
| Pályaelemek | |
| Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
| Inklináció | 65° |
| Periódus | 99,5 perc |
| COSPAR azonosító | 1964-053A |
| SCN | 00876 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–44 (oroszul: Космос–44) a szovjet Metyeor meteorológiai műhold első prototípusa volt, melyet 1964 augusztusában indítottak a rendszer tesztelése céljából.
Küldetés[szerkesztés]
A repülés célja tesztelni a beépített műszaki rendszert. Tesztelni a televíziós kamerák és az infravörös felhő-fényképezőgépek és a telemetriai (adatrögzítő, adattároló, adattovábbító) rendszert.
Jellemzői[szerkesztés]
A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.
1964. augusztus 28-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. A 99,5 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 607 kilométer, apogeuma 863 kilométer volt. Hasznos tömege 3800 kilogramm. Szabványosított, könnyű tudományos-kutató műhold. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását giroszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1,4 méter, magassága 5 méter, két napelemtáblája 10 méterre kinyúló.
A fedélzeten elhelyezett rádióadó által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehetett levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.
Első alkalommal itt alkalmazták az infravörös fényképezési technikát. A Földről kiinduló sugárzás spektrumának mérése 7-38 mikrométer hullámhossztartományban, kétcsatornás, diffrakciós monokromátorral. A monokromátor optikai tengelyét a helyi függőlegesre orientálták. A mérés térbeli felbontóképessége 10 kilométer volt. Összesen 10 000 spektrumfelvételt készített.
1972 júniusában belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Koszmosz–44. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
- Koszmosz–44. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
- Koszmosz–44. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
