Koszmosz–374
| Koszmosz–374 | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Gyártó | Juzsnoje Tervezőiroda |
| Típus | ISZ–A |
| Rendeltetés | elfogóvadász |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1970. október 23. 04:19 UTC |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, LC–90/19. sz. indítóállás |
| Hordozórakéta | Ciklon–2A |
| Visszatérés dátuma | 1970. október 23., megsemmisült |
| Élettartam | 1 nap |
| Tömeg | 3640 kg |
| Energiaellátás | napelem + akkumulátor |
| Pályaelemek | |
| Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
| Pályamagasság | 517 / 1609 km |
| Inklináció | 62,96° |
| Periódus | 106,48 perc |
| COSPAR azonosító | 1970-089A |
| SCN | 04594 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–374 (oroszul: Космос 374) szovjet katonai űreszköz, elfogóvadász műhold.
Küldetés[szerkesztés]
Manőverezésre felkészített elfogóvadász műhold, programjával segítette a földi személyzet felkészítését. Az anti-műhold fegyverek (ASAT) célja, hogy a világűrből támadó, nukleáris robbanótöltettel felszerelt műholdakat megsemmisítse.
Jellemzői[szerkesztés]
A Központi Mérnöki Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро машиностроения – ЦКБ) tervezte és felügyelte építését. Az ISZ–A és az ISZ–P műholdakat a Cselomej vezette OKB–52 fejlesztette ki és építette meg. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).
Megnevezései: COSPAR: 1970-089A; SATCAT kódja: 4594.
1970. október 23-án indították a Bajkonuri űrrepülőtérről az LC90–19 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról, Ciklon–2 (11K69) típusú hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Orbitális pályája 106,48 perces, 62,96° hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 517 kilométer, apogeuma 1609 kilométer.
A Koszmosz–373 célműholdat az elfogó űrobjektum 1970. október 23-án sikeres manőverek végrehajtásával megközelítette, majd elválás után az önmegsemmisítő felrobbantotta a repeszbombát.
ISZ–A (истребитель спутник-активный – ИС–А) elfogóvadász műhold. Formája hengeres, átmérője 1,5 méter, hossza 4,5 méter, hasznos tömege 3320 kilogramm. Az űreszközre 8 napelemtáblát rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. Mikrófúvókáival segítette a stabilitást és a szükségszerű pozícióváltoztatást.
Két részből állt:
- fő rész: vezérlési, célzómodul; számítógép; optikai rendszer; 300 kilogrammos repeszgránát,
- hajtóanyag (300 másodperces működéshez) és a többször újraindítható mikromotor.
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Koszmosz–374. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
- Koszmosz–374. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
- Koszmosz–343. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
- Koszmosz–374. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
- Koszmosz–374. hobby.ru. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
