Koszmosz–480

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–480
Ország  Szovjetunió
Gyártó OKB–586
NSSDC ID 1972-019A
Típus DSZ-U2-V
Rendeltetés geodéziai műhold
Küldetés
Indítás dátuma 1972. március 25. 02:24 UTC
Indítás helye Pleszeck űrrepülőtér, LC–132/1 sz. indítóállás
Hordozórakéta Koszmosz–3M
Tömeg 600 kg
Energiaellátás napelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pálya alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság 1173/1200 km
Inklináció 82,9°
Periódus 109,1 perc
COSPAR azonosító1972-019A
SCN05905

Koszmosz–480 (oroszul: Космос 480) a Koszmosz műhold-család tagja, szovjet, műszeres műhold. Geodéziai műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A Szfera program feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal (3-6 ívmásodperc) történő meghatározása. Méréseivel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586 (OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a szovjet Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO).

Megnevezései: COSPAR: 1972-019A; GRAU-kód: 11F621; Kódszáma: 5905.

1972. március 25-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 109,1 perces, 82,9 fokos hajlásszögű elliptikus pálya, melynek perigeuma 1173 kilométer, az apogeuma 1200 kilométer volt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2 m, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését beépített antennák segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–479

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–481