Koszmosz–48

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–48
GyártóRKK Enyergija
TípusZenyit–2
Indítás dátuma1964. október 14.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1964-066A
SCN00908
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–48 (oroszul: Космос 48) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Első generációs Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése, katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja, az emberes űrrepülés elősegítése. Az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel juttatta vissza a Földre, és süllyedés közben gyűjtötték be.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket.

1964. október 14-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (8K71) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,3 perces, 65 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 203 kilométer, apogeuma 282 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap.

A Koszmosz–44 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1964. október 14-én 6 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–47

Koszmosz-program
1964

Utódja:
Koszmosz–49