Koszmosz–368

Koszmosz–368
Típus	Zenit 2M
Indítás dátuma	1970. október 8.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta	Voszhod hordozórakéta
COSPAR azonosító	1970-080A
SCN	04571
Sablon • Wikidata • Segítség

Koszmosz–368 (oroszul: Космос 368) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Harmadik generációs Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Kialakított pályasíkja mentén fototechnikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Biológiai kutatási csomagot vitt magával. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített.

Jellemzői

Az OKB–1 központi tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. A Zenyit–2 (oroszul: Зенит-2) GRAU-kódja (11F61) ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).

Megnevezései: Koszmosz–368; Космос 368; Bion (Бион); COSPAR: 1970-080A; Kódszáma: 4571.

1970. október 8-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról, az LC–31 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 90,5 perces, 64,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 205 kilométer, apogeuma 394 kilométer volt.

Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati élettartama 12 nap. A visszatérő modul 3100 kilogramm, átmérője 2.3 méter, térfogata 5.2 köbméter. Itt helyezték el a kamerákat (fényképezőgépeket). Fotóberendezése Ftor-4 (oroszul: Фтор-4), nagy pontosságú (3000 milliméter/3-5 méter közötti felbontású) képeket készített. A filmek több ezer kép befogadására voltak alkalmasak. Felderítési feladatán túl, a 81 fokos hajlásszögű pályaelem lehetővé tette az Északi-sark jégtakaró változásainak ellenőrzését. Fényképein keresztül tanulmányozni lehetett a jégtakaró olvadását, a jégmezők-jéghegyek mozgását, a sarki tengereken való navigációs (katonai mozgás, polgári szállítások) körülményeket. Nyolc napos szolgálat után műszertartályukat földi parancsra visszatérítették.

1970. október 14-én 5 napos (0,01 év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–368. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 10.)
• Koszmosz–368. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. március 10.)
• Koszmosz–368. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. március 10.)

Elődje: Koszmosz–367

Koszmosz-program 1969–től

Utódja: Koszmosz–369