Koszmosz–245

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koszmosz–245 (oroszul: Космос 245) (DSZ-P1-Yu – oroszul: ДС-П1-Ю/16) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technikai műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata, hogy kijelölt pályán mozogva mérési etalonként segítse a ballisztikus-ellenrakéták felderítését végző lokátorok (radarok) technikai műveleteinek tesztelését. Segítse a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, védelmi eszközök riasztása, imitált elfogás és megsemmisítés) összehangolt működését.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz (DSZ–2/, ДС-2) műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1968. október 3-án a Pleszeck űrrepülőtérről, a PL LC–133/1 indítóállásából egy Koszmosz–2 (11K63) típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 92.12 perces, 70.98 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 284 kilométer, az apogeuma 473 kilométer volt. Hasznos tömege 325 kilogramm.

A Koszmosz–233 programját folytatta. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorrok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

1969. január 15-én földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–244

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–246