Koszmosz–226

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–226
Típus Metyeor
Indítás dátuma 1968. június 12.
Indítás helye Pleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
Hordozórakéta Vosztok–2M
COSPAR azonosító1968-049A
SCN03282

A Koszmosz–226 (oroszul: Космос 226) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Operatív (programot végrehajtó) szolgálati meteorológiai műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző űreszköz. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Modernizált felderítő/mérő eszközök kísérleti programjával további adatokat szolgáltatott a katonai (polgári) Metyeor-rendszer kiépítéséhez.

Jellemzői[szerkesztés]

A VNIIEM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1968. június 12-én a Pleszeck űrrepülőtérről indítóállomásról egy Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli közel körpályára. Az orbitális egység pályája 97 perces, 81.2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 579 kilométer, az apogeuma 639 kilométer volt. Az űreszköz helioszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását girioszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1.4 méter, magassága 5 méter, kettő napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

Koszmosz–206 programját folytatta. Televíziós képek készültek a Föld nappali, és infravörös felvételeket az éjszakai oldaláról. A felvételeket földi kiértékelőkhöz továbbítják, onnan kerül a felhasználókhoz. Méri a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegíti a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel méri a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét. A mérési adatokat kiterjedt földi vevőállomás-hálózat rendszeresen vette, azokat mágnesszalagon és filmen rögzítették, számítógéppel értékelt ki. A térkép jellegű végeredményt távírógépen továbbították a nemzeti és nemzetközi meteorológiai hálózat számára.

1969. februárjában befejezte működését. A Föld vonzásának hatására 1983. október 18-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–225

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–227