Koszmosz–166

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–166
Gyártó Yuzhnoye Design Office
Indítás dátuma 1967. június 16.
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító1967-061A
SCN02848

Koszmosz–166 (oroszul: Космос–166), szovjet DSZ–U3–SZ típusú napkutató műhold. A DSZ–U3–SZ típus első indítása volt.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata a Nap rövidhullámú sugárzásának és a világűr röntgen-háttérsugárzásának a vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés]

A dnyipropetrovszki Juzsnoje tervezőirodában (OKB–586) kifejlesztett és épített műhold. Üzemeltetője a Szovjet Tudományos Akadémia volt.

1967. június 16-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából Koszmosz–2M (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták pályára. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 92,84 perces, 48,43°-os hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 281 kilométer, az apogeuma 533 kilométer volt. Hasznos tömege 357 kilogramm. Háromtengelyesen, Napra orientált típus.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a körkörösen elhelyezett 8 napelemtábla energiájának hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket (diffrakciós spektrométer-, röntgentartományban működő Nap-leképező készülék-, röntgenszámláló), külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Külső felületén helyezték el az érzékelőket. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították. Szolgálatával hozzájárult a különböző űrtechnikák fejlesztéséhez.

1967. október 25-én 131 napos szolgálatát követően belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–165

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–167