Koszmosz–1413

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–1413
TípusGLONASS
Indítás dátuma1982. október 12.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, 200. indítóállás
HordozórakétaProton-K

COSPAR azonosító1982-100A
SCN13603
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–1413 (oroszul: Космос 1413) Koszmosz műhold, a szovjet/orosz műszeres műhold-sorozat tagja, navigációs műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Navigációs műhold, korlátlan számú felhasználónak – szárazföldi, tengeri, légi és űralapú – több formában (katonai, polgári) alkalmazható navigációs rendszer tagja. Hozzáférése korlátozás nélkül biztosított.

Jellemzői[szerkesztés]

Több vállalat által (ФГУП ПО Полёт; НПО прикладной механики им . акад . М . Ф . Решетнёва; НПО Радиоприбор) készített űreszköz. Felügyeletet ellátó szerve a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).

Három műhold – Koszmosz–1413; Koszmosz–1414; Koszmosz–1415 – indult egyetlen szállító rakétával.

Megnevezései: Koszmosz–1413; Космос 1413; Glonass 1; Glonass 1–1; Glonaszsz 1 (Global'naja Navigacionnaja Sputnikovaja Sistema); COSPAR: 1982-100A; kódszáma: 13603.

1982. október 12-én a bajkonuri űrrepülőtérről, az LC–200/39 (LC–Launch Complex) jelű Proton–K/DM-2 (GRAU-kódja: 8К72К) típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 673,3 perces, 64,8 fokos hajlásszögű, geostacionárius pálya-perigeuma 19 068 kilométer, apogeuma 19 070 kilométer volt.

GLONASZSZ rendszerű (ГЛОНАСС – Глобалная навигационная спутниковая система) űreszköz technikai elemeit, alkalmazhatóságát mikrogravitációs környezetben tesztelték. A GLONASZSZ rendszer egyenértékű az amerikai Global Positioning System (GPS) rendszerrel. CUSZ (ЦУС – Центр управления системой) a földi irányítóközpont.

Három tengelyesen stabilizált GRAU-kódja: 11F654 (Ураган < 11Ф654 >) műhold. Szolgálati élettartama öt év. Henger alakú, átmérője 2,35 méter, két napelemtáblája egyenként 7,23 méter fesztávolságú, felülete 17,5 négyzetméter, előállított villamos energia: 1,6 kW. Éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították (70 Ah). Tömege 1250 kilogramm. Lézeres sarokreflektorok segítették a pontos távolságmérést. Tartalmazott egy pontos céziumórát. Az elérhető pontosság ± 20 méter. Az űreszköz stabilitását, pályakorrekcióit gázfúvókák segítik.

A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–1412

GLONASZSZ-program
1982–2011

Utódja:
Koszmosz–1414