Kossuth Lajos-szobor (Marosvásárhely)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kossuth Lajos-szobor
Kossuth mv.jpeg
Ország Osztrák–Magyar Monarchia
Település Marosvásárhely
Építési adatok
Szobrász Köllő Miklós
Felavatás ideje 1899. június 11.
Lebontás ideje 1919. március 28.
Elhelyezkedése
Kossuth Lajos-szobor (Marosvásárhely)
Kossuth Lajos-szobor
Kossuth Lajos-szobor
Pozíció Marosvásárhely térképén
é. sz. 46° 32′ 46″, k. h. 24° 33′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 46″, k. h. 24° 33′ 48″

A marosvásárhelyi Kossuth Lajos-szobrot 1899-ben leplezték le a város főterének északi részén. A 3,20 méter magas, gránittalapzaton álló bronzszobor Köllő Miklós terve alapján készült. Ez volt Kossuth legelső egészalakos erdélyi szobra.[1] A román hatalomátvétel után ledöntötték és elszállították, anyagát később értékesítették.

Története[szerkesztés]

Kossuth Lajos a magyar szabadságharc szellemi vezére, a nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja volt. Halála után számos emlékművet állítottak tiszteletére; már 1910 körül több, mint 70 Kossuth-szobor állt a Monarchia területén. Egy marosvásárhelyi szobor felállítása már 1894. áprilisában, egy hónappal az államférfi halála után szóba került.[2]

Kossuth Lajost mindig is tisztelet övezte a marosvásárhelyiek körében: üdvözlő üzenetet küldtek neki (1883), a közgyűlés termét életnagyságú festményével díszítették (1885), a város első díszpolgárává választották (1888), és róla nevezték el a város akkor egyik legforgalmasabb utcáját (1895). Temetésére küldöttség utazott Torinóba, hogy marosvásárhelyi földet helyezzenek a sírhantra. Halála után alig egy hónappal, 1894. április 22-én szóba került egy szobor állítása, május 1-én pedig szoborbizottság alakult, melynek elnöke a későbbi polgármester, Bernády György volt.[3] A bizottság igyekezett megnyerni mindenkit az ügynek a város és a vármegye területén, és a pénz viszonylag rövid időn belül össze is gyűlt, így 1897 decemberében megkötötték a szerződést Köllő Miklós szobrásszal, aki előzőleg bemutatott egy gipsz kismintát tervéről. A szerződés egyetlen kikötése az volt, hogy a szoboralak 20 centiméterrel magasabb legyen az 1880-ban állított Bem-szobornál. Köllő budapesti műhelyében közel egy év alatt el is készült a szobor, így megkezdődtek a marosvásárhelyi felállítási munkálatok és a gránittalapzat kifaragása.[4]

Az avatási ünnepséget 1899. június 11.-én, déli fél 12-es kezdéssel tartották. Kabdebo Ferenc királyi közjegyző és Bedőházi János tanár beszédet tartott, Szabolcska Mihály és Pósa Lajos költők saját alkalmi költeményeiket szavalták, a zenekarok és dalárdák zene- és kórusműveket adtak elő, és felhangzott a Himnusz és a Szózat is. Számos küldöttség és érdeklődő – mintegy húszezer ember – vett részt, és jelen volt Kossuth Ferenc is, aki programterven kívül rövid beszédet mondott. Az ünnepély során 51 koszorút helyeztek el a talapzaton.[4][5]

Az első világháború után nem volt törvényes lehetőség arra, hogy az elszakított területeken maradt magyar jellegű szobrokat Magyarországra szállítsák, így rengeteg műalkotás lett az új hatalmak rombolásának áldozata.[6] A Kossuth-szobrot Marosvásárhely több más központi emlékművével együtt (Bem-szobor, Rákóczi-szobor) az 1919. március 27-éről 28-ára virradó éjszakán „ismeretlen tettesek” ledöntötték.[7] Az 1930-as évek elején a megrongált szobor még egyben volt, és tárgyalások folytak annak Magyarországra szállításáról, azonban ez nem valósult meg. 1936-ban a 830 kilogramm súlyú bronzanyagból sasfigurákat öntöttek, melyekkel román katonai emlékműveket díszítettek.[8] Az összetört talapzatot a Maros gát alatti részébe dobták, ahol alacsony vízálláskor még a 20. század végén is látható volt.[9]

2001-ben felállították a szobor pontos mását Gyergyócsomafalván, Köllő Miklós szülőfalujában. Az öntést Sánta Csaba és Kolozsi Tibor szobrászművészek végezték a fennmaradt gipsz kisminta után.[7][10]

Leírása[szerkesztés]

Köllő Miklós munkája a Főtér (akkori nevén Széchenyi tér) felső részén állt, a Keresztelő Szent János-templom és az Apolló-palota közötti parkosított területen, a Bodor-kút közelében (ma itt áll az ortodox templom). A 3,2 méter magas bronzszobor „1848-iki alakjában” ábrázolta Kossuthot.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kossuth-szobrok. Köztérkép. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  2. Szentgyörgyi 145–146. o.
  3. Pál-Antal Sándor: Kossuth Lajos a marosvásárhelyiek emlékezetében. Élő Székelyföld, 2016. február 7. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  4. a b c Szentgyörgyi 147–149. o.
  5. Elbe István: Kossuth-szobrok – Marosvásárhely. 1. rész. nemzetikonyvtar.blog.hu, 2020. november 5. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  6. Szoborrombolás. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  7. a b Murádin Jenő. A megsebzett szobor. Kolozsvár: Kriterion, 63. o. (2008). ISBN 9789732609194 
  8. szerk. Medvigy Endre. Marosvásárhely és vártemploma. Budapest: Ráday, 375–376. o. (1990) 
  9. Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress, 31. o. (1996). ISBN 9739687512 
  10. Kossuth Lajos Gyergyócsomafalván. Népújság, 2014. március 14. (Hozzáférés: 2021. február 7.)

Források[szerkesztés]