Harmincadvám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Koronavám szócikkből átirányítva)

A harmincadvám (latinul: tricesima) Árpád-kori eredetű vám, melyet Károly Róbert király (13081342) külkereskedelmi vámként is bevezetett. A hivatal élén a harmincados (tricesimator) állt.[1]

Története[szerkesztés]

A tricesima a 13. század elején megjelenő belforgalmi célú pótlólagos vásárvám.

Első hivatkozása egy 1209 évi oklevélben - a varasdiak harmincadmentessége - található. Egy 1235-ben kelt oklevélben II. András, Jolánta nevű leányának hozománya ( 12.000 márka ezüst ) fejében az ország egész harmincadjövedelmét lekötötte Jakab aragóniai király részére - ami ekkor évi 1500 márkát jelentett.[2]

Kezdetben az ország legforgalmasabb belföldi piacain az eredetileg királyi, de később egyházi testületeknek eladományozott vásárvám (tributum fori) helyett került bevezetésre. Külkereskedelmi vámként történő bevezetése - az ország északi részén felállított új harmincadhivatalokhoz kapcsolódóan - Károly Róbert nevéhez köthető, de ebben az időszakban még mint belföldi pótlólagos vásárvám is szerepel.

Általános külkereskedelmi - be- és kiviteli - vámként Zsigmond 1405. évi dekrétumától számítható.[3]

A külkereskedelem a tartományurakkal folytatott háború idején erősen lehanyatlott. Fellendítése érdekében Károly 1316-ban általános menlevelet adott ki a délről érkező kereskedők számára. A két fő nemzetközi kereskedelmi útvonal közül az egyik ekkor délre, Dalmácián keresztül Itáliába, a másik Bécsen keresztül nyugatra vezetett. Az eddigi belső vámok helyett – amelyek elajándékozás révén zömmel magánkézbe jutottak – egy új külkereskedelmi vámra, a harmincadvámra alapozta a vámbevételeket. Ezt a fő kereskedelmi utak mentén a nagyobb városokban szedték. Mértéke kezdetben a kivitt és behozott áruk értékének 1%-a volt. Idővel magába olvasztotta a régi nyolcvanad határvámot is.[4]

Mértékét Luxemburgi Zsigmond idejében 3,33%-ra emelték fel. Az 1467. évi országgyűlés Hunyadi Mátyás kérésére felváltotta a koronavámmal (vectigal coronae).[5]

A 15. század végétől a kiváltságosok - a nemesség és az egyháziak - ismét nem fizették, formailag saját termelésű és szükségletű áruik után.[6]

Források[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/07100/07139/html/0005/0010-2e5.html
  2. Domanovszky Sándor: A harmincadvám eredete (Székfoglaló értekezés); Magyar Tudományos Akadémia - Budapest, 1916
  3. Pach Zsigmond Pál: A harmincadvám az Anjou-korban és a 14-15. század fordulóján ; Történelmi Szemle, 1999. 3-4. szám
  4. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 
  5. Magyar katolikus lexikon
  6. Bán Péter: Harmincad, harmincadvám. In: Magyar történelmi fogalomtár. Szerk.: Bán Péter. I. kötet. Gondolat, Bp., 1989. p. 177.