Koronás harasztjáró

Koronás harasztjáró
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Részalrend:	Passerida;
Öregcsalád:	Passeroidea;
Család:	Újvilági poszátafélék (Parulidae);
Alcsalád:	Parulinae;
Nemzetség:	Seiurini;
Nem:	Seiurus; Swainson, 1827
Faj:	S. aurocapilla;
Tudományos név
	Seiurus aurocapilla; (Linnaeus, 1766)
Szinonimák
	Seiurus aurocapillus
Elterjedés
	Sárga a költési, kék a vonulási
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Koronás harasztjáró témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Koronás harasztjáró témájú médiaállományokat és Koronás harasztjáró témájú kategóriát.

A koronás harasztjáró (Seiurus aurocapilla) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az újvilági poszátafélék (Parulidae) családjába tartozó Seiurus nem egyetlen faja.

Rendszerezés

A nem besorolása vitatott, egyes rendszerezők szerint a Parkesia nembe tartozó két faj is ide tartozik.

Alfajai

Seiurus aurocapilla aurocapilla (Linnaeus, 1766)
Seiurus aurocapilla cinereus A. H. Miller, 1942
Seiurus aurocapilla furvior Batchelder, 1918

Előfordulása

Elterjedése

Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Saint-Pierre és Miquelonon költ, telelni a Karibi-szigetekre és Mexikón, valamint Közép-Amerikán keresztül Kolumbiáig és Venezueláig vonul. Kóborlóként eljut Ecuadorba, Grönlandra, Írországba, Saint-Martin francia részére és az Egyesült Királyságba is.

Élőhelye

Mérsékelt övi fenyő- és lombhullató erdőkben költ, a telet a szubtrópusi és trópusi esőerdőkben és száraz erdőkben tölti.

Megjelenése

Átlagos testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 26 centiméter, testtömege pedig 19,2 gramm. Fején koronaszerű, narancssárga és fekete csíkokat visel, valamint fehér szemgyűrűje van. A háti része olívbarna, a hasi része fehér, csíkos és foltos mintázattal. Lábai viszonylag hosszúak.

Életmódja

Táplálkozása

Az erdők aljnövényzetében keresi tücskökből, hangyákból, pókokból, hernyókból, levéltetvekből, földigilisztákból, lepkékből, bogarakból és csigákból álló táplálékát, valamint alkalmanként magvakat és gyümölcsöt is fogyaszt.

Szaporodása

A talajra készíti fészkét. A fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 14 napig kotlik. A fiókák kirepülése még 14 napot vesz igénybe.

Források

↑ Iucnredlist.org: "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2012. február 19.. (angolul)
↑ Jboyd.net Taxo: "Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2012. február 19..
↑ Itis.gov: "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2012. február 19.. (angolul)
↑ Birdlife.org: "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". BirdLife International. Hozzáférés: 2012. február 19.. (angolul)
↑ Planetofbirds.com: "Planet of Birds". 2014. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. (angolul)
A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |origmonth=, |accessmonth=, |month=, |chapterurl=, |origdate= és |coauthors= (súgó) – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap