Koroknyai Ottó
| Koroknyai Ottó | |
 | |
| Született | Trost Ottó 1856. június 13.[1][2][3] Buda[4] |
| Elhunyt | 1898. április 27. (41 évesen)[1][2][5] Budapest[6] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1886)[4] |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Koroknyai Ottó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Koroknyai Ottó, Trost (Buda, 1856. április 13. – Budapest, 1898. április 27.) festőművész.
Életútja[szerkesztés]
Ötéves koráig Magyarországon növekedett; ekkor családi körülményei Ausztriába szólították és Bécsben folytatta iskoláit. Reáliskolai tanulmányait bevégezve, rajztanára Gayling művészi tehetséget fedezett föl benne és rávette a szüleit, hogy Koroknyait a festészeti pályára adják. 1871-ben be is iratkozott a bécsi képzőművészeti akadémiába, ahol Warzinger és Geiger tanárok vezetése alatt olyan haladást tett, hogy nemsokára Angeli, majd később Makart fogadta tanítványává. A fiatal festő nemsokára visszavágyott hazájába és nagy örömmel fogadta nagybátyjának, Somssich Pálnak meghívását, aki alkalmat nyújtott neki arra, hogy a magyar népéletet közelről tanulmányozhassa s egyúttal német hangzású nevét is Koroknyaira magyarosította.
Somogyban, Baranyában és Bácskában készültek karakterisztikus magyar zsánerképei: A javíthatatlan; Hogy megnőttél; Olyan nincs. Ezekkel ment 1885-ben Budapestre, a Benczúr vezetése alatt álló mesteriskolába. A javíthatatlan szerezte meg számára 19 versenymű között a 6000 frankos Munkácsy-díjat 1886-ban, s Koroknyai a következő évben már Párizsba utazott, hogy Munkácsy Mihály oldala mellett fejlessze tovább nem közönséges tehetségét. A francia fővárosban készült művei közül különösen említésre méltó A meggyilkolt háza előtt című, megragadó hangulatával. Párizsban arcképfestéssel is foglalkozott és egyik arcképéért az 1889-iki Salon zsűrije is kitüntette. Visszatérve hazájába 1892-ben, egy évet József főherceg alcsúti birtokán dolgozott. Itt festette először a Ne búsulj című képét, 1893-ban pedig a Kártyavetőnőt. Az 1894-iki tárlaton Berrac tábornok kitűnően festett arcképével vonta magára a figyelmet. A történelmi festészet művelésére Munkácsy buzdította és Koroknyai készített is néhány történeti vázlatot, melyek közül egy: Mátyás Bécs előtt annyira megnyerte a magyar kormány tetszését, hogy a festmény kidolgozását meg is rendelték nála.
Gégesorvadása az ezredévi kiállítás bezárása után kezdődött, amikor a kormány által megvásárolt nagy történeti képét, ("Mátyás király Bécs előtt") részben átdolgozta egy hideg teremben és meghűlt. Betegségére enyhülést keresni nejével, Kotsi-Horváth Jolán festőművésznővel, 1897 őszén Olaszországba ment, de csak betegebben jött vissza. Szelleme, teste megtört, és a halál sok szenvedésnek vetett véget, de nagy becsvágyat is ragadott el. Temetéséről a képzőművészeti társulat gondoskodott. 1898. április 30-án tették sírba megkoszorúzott koporsóját a Kerepesi úti temetőben. A végtisztességen valamennyi művésztestület képviseltette magát, ott volt azonkívül a budapesti művészkolónia valamennyi tagja. A gyászszertartás után Hock János, mint a Nemzeti Szalon alelnöke, az elhunyt pályatársai nevében mondott búcsúbeszédet.
Több képét is őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009. (Hozzáférés: 2018. május 21.)
- ↑ a b RKDartists (holland nyelven), 2013. július 12. (Hozzáférés: 2018. május 21.)
- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM104451, 2018. május 21.
- ↑ a b https://www.degruyter.com/database/AKL/entry/_00102303/html
- ↑ Koroknyai [Trost], Ottó, Ottó Koroknyai [Trost]
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2018. május 3.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Koroknyai, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Vasárnapi Ujság, 1898. május 8.
- Kieselbach
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
