Korbács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy középkori korbács másolata
Önsanyargatók

A korbács az ostor egy fajtája, melynek több ága van. Súlyos testi fenyítésre vagy önsanyargatásra használják. A „korbács” szó a török „kırbaç” szóból ered.

Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a korbács címszót a Wikiszótárban!

A tipikus korbácsnak (latinul: flagrum) több ága van, melyek a nyélhez vannak szorítva. A korbácsnak több fajtája létezik, pl. a kilencfarkú macska, mely kötélből készült és az engedetlen matrózok büntetésére használták; az orosz knut, mely bőrből készült és csomókat is tartalmazott; a római flagrum, mellyel állítólag Jézust büntették meg. Ez utóbbi ólommal borított hegyeket is tartalmazott az ágak végén, így azok szaggatták az ember testét ütés közben. Jézus kínjait utánozva, a középkori szerzetesek is a korbácsot használták önsanyargatásra.[1] Többek között Árpád-házi Szent Erzsébet is az önsanyargatás egy neves híve volt.

Források[szerkesztés]

  1. Patrologia Latina, CXLIV, 1017; the surname means 'strapped'