Kopács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kopács (Kopačevo)
Petőfi utca, háttérben a református templom
Petőfi utca, háttérben a református templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
PolgármesterVarga Attila
Népesség
Teljes népesség460 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 36′ 07″, k. h. 18° 47′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 07″, k. h. 18° 47′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kopács témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kopács (szerbül Копачево / Kopačevo, horvátul Kopačevo) falu Horvátországban Eszék-Baranya megyében.

Kopács 1991 szeptemberétől 1995 novemberéig a Krajinai Szerb Köztársaság fennhatósága alatt állt. A délszláv háború kitörését követően a lakosság fele (400 magyar lakos) elmenekült a településről.

A település a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől 10 km-re északkeletre a Drávaközben fekszik, közigazgatásilag Bellyéhez tartozik. A falu mellett található a Kopácsi-rét természetvédelmi Park (JU Park Prirode Kopački rit), ezáltal gazdag mocsárvilág, erdőség veszi körül.[2]

Története[szerkesztés]

A település határában több olyan régészeti leletet is találtak, amely római település közelségére enged következtetni. A „Csordaút”, „Kispáldomb”, „Dékány Peti” és „Camalja” dűlőkben[3] a terep bejárása során a szakemberek csontdarabokat és több római freskótöredéket találtak. A helyiek szerint korábban római sírok is előkerültek itt, amelyek egy római castrum nekropoliszához tartoztak. Ezek alapján feltételezhető, hogy itt egykor a római korban „Ad Labores” castrumához tartozó kisebb település és temetője volt.[4]

A falu a források szerint 1212-ben baranyai vagy bátai apáti terület volt.[5][6] A falu melletti mocsár első említése egy pécsi káptalani oklevélben volt 1299-ben Kopach alakban.[2]

A 13. században említést tesznek a falu Szent Zsigmondról elnevezett templomáról.[7]

A falu első református temploma 1606-ban épült.[2] Ez a templom 1666-ban leégett, és mivel a reformáció volt a fő keresztény irányzat, ezért még ugyanabban az évben újjáépítették.[2] A következő évszázadokban a pusztákról folyamatosan költöztek be a faluba a katolikusok, ezért néha előfordult felekezetek közti nézeteltérés, amiknek az oka legtöbbször a szűkös földterület volt.[2]

A mai református templomot 1804-ben kezdték építeni, a tornyát 1807-ben.[8]

1851-ben a faluról a következőket írta Fényes Elek:[9]

„Kopács, magyar falu, Baranya vmegyében, közel a Dunához, ut. p. Eszék 1 óra. Lakja 1350 ref., 20 kath. Ref. anyatemplom. Határa nagy kiterjedésü de lapályos; szénája, nádja, halastava bőséggel. A bellyei urad. tartozik.”

Az Ormánsághoz hasonlóan itt is jellemző volt a 20. század elején az egykézés a szűkös földterületek miatt.[10] Ennek következménye az lett, hogy az elöregedő református közösségbe még több katolikus költözött.[10] A település lakossága így is folyamatosan csökkent, 1942-ben 941 lakosa volt.[11]

Az 1991-es horvátországi háború során súlyosan megsérült a templom, amit a magyar állam támogatásával teljesen fölújítottak 1999-ben.[12]

Kopács híres volt halászatáról, amit ma már szigorúan ellenőriznek, lévén természetvédelmi területen a falu.

Népesség[szerkesztés]

Az 1991-es népszámlálás szerint Kopácson 805 fő élt, ebből 610 magyar, 118 horvát, 32 szerb, 10 német és 35 egyéb nemzetiségű.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Csíptetett ponty sütés[13]
    Csíptetett ponty sütés[13]
  • Halászlé bográcsban
    Halászlé bográcsban
  • Halfőzők
    Halfőzők

Református templom és gyülekezet[szerkesztés]

Kopács, a honfoglaláskori falu a Drávaszög legdélibb csücskében található. Nevéről már 1212-ben említés történik. A néphagyomány szerint régen Kopocsvár állt a település helyén, erről kapta a nevét, nagyobb valószínűség szerint azonban személynévi eredetű.

A helyi református gyülekezet megalapítása 1545-re tehető. A gyülekezet református hitvallása a gyülekezet új és új változásai során számos generáción át is szilárd és megtörhetetlen maradt. 1576. augusztus 16-17-én megerősítést nyert, amikor a jelenlegi Kopácsi Református Egyházközség nevében Kopácsi Miklós (Nicolaus Kopaczj) elfogadta és aláírta a Hercegszöllősi Kánonokat. Ez ma is egyházigazgatási törvénye a gyülekezetnek és alkotmányán keresztül felettes szervének, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyháznak.

Érdekes módon évszázadokig nem találunk írott emlékeket Kopácsról, noha a reformátorok a három részre szakadt Magyarországon épp a baranyai régióban hirdethették legszabadabban az evangéliumot. Csak az 1757-ben püspökké választott Szőnyi Virágh Mihály rendeli el, hogy „minden egyes ekklésiának megalapításától fogva levő prédikátorainak és oskolamestereinek neve az anyakönyvbe bevezettessék. Ha pedig az időnek mostohasága miatt addig számlálni nem tudnak, legalább akikről tudnak, vagy régi eleiktől hallottak prédikátorjaiknak lenni, felírassák.”

Az evangélium első hirdetője Kopácson feltehetően Sztárai Mihály volt. A híres reformátornak jó barátja lehetett Kopácsi István, a sárospataki iskola alapítója, aki bizonyára Kopács szülötte volt. Kopácsi Istvánról keveset tudunk, s ezen kevesek közé tartozik az, hogy Sztáraival, akivel azonos időben lett a lutheri reformáció híve, együtt tanított Patakon.

Polgárdi Czene Sámuel (1754-1774) egyike volt azoknak a tudós lelkészeknek, akik elkezdték írásban rögzíteni az egyházközségek adatait, hogy azok az utókor számára is fennmaradjanak. Az anyakönyvbe vezette a történeti feljegyzéseit, amiket három részre osztott: az egyikbe összegyűjtötte a prédikátorok neveit, és munkájukat, a második nagyobb részben az oskolamestereket, a harmadikban pedig a templom történetét dolgozta fel. Polgárdi Czene Sámuel 1759-ben kezdi el írni a kopácsi gyülekezet anyakönyvét. Tőle tudjuk, hogy a „Templomot miolta bírják a reformátusok, mitsoda újjitások mentenek eránta véghez, mikor és ki engedelméből nagyobbíttatott meg.”, továbbá, hogy a régi templom „mitsoda nemzetségtől és mitsoda vallású emberektől építtetett, – némelyek tulajdonítják a Góthusoknak, némelyek a Görögöknek, de mindezek bizonytalan coniecturák”.

A kopácsi református gyülekezet egyike volt az első virágzó gyülekezeteknek a XVI. században. Az első számadataink az 1782 és 1785 közötti évekből származnak, ekkor 1044 református lelket tartottak számon, 1886-ra ez a szám 1209-re változott. Az egykézésnek miatt a XXI. század kezdetére a létszám fokozatosan csökkenni kezdett: 1913-ban 866 reformátusa volt a falunak. 1971-ben 552 fő vallotta magát reformátusnak, 1996-ra a szám 260-ra apadt. A háború után a legtöbb kopácsi visszatért falujába, így a mintegy 650 lakos közül ma több mint négyszáz a regisztrált gyülekezeti tagok száma.[14]


A Kopácsi Református Egyházközség őrálló gondnokai: [15]

1805 Posár István

1807 Borkó András

1817 Kováts István

1819 Kis Tzövek Sámuel

1821 Ferencz András

1842 Szabó József

1845 Peti András

1847 Máté Illyés

1849 Berta János

1855 Jakab Imre

1856 Peti István

1857 Czövek István

1857 Valkai Áron

1858 Máté István

1861 Farahó István

1862 Szabó József

1863 Varga János

1865 K. Kettős Imre

1866 Peti István

1867 Koloszár Áron

1871 Molnár Áron, Bencsák János

1872 Farahó Péter

1873 Csapai Samuel

1874 Berta István

1875 Csapai Imre

1876 Szalaji Péter

1878 Korsós János

1880 K. Kettős Sámuel

1881 Kövi István

1882 Benó Bálint

1883 Czövek Illés

1884 Molnár Áron

1885 Kristóf József

1886 Török János

1887 Meleges János

1888 Bencsák Áron

1889 Benó János

1890 Dömze Imre

1891 Szabó Imre

1892 Dani Áron

1893 Kis János

1894 Szalai Mihály

1895 Máté József

1896 Lövött Imre

1897 Czövek János

1898 Farahó István

1899 Koloszár Illés

1900 Szabó József

1901 Valkai János

1902 Szabó Imre

1903 Koloszár István

1904 Kis István

1905 Kristóf János

1906 Czövek János

1907 Meleges János

1908 Kántor Illés

1909 Meleges Péter

1911 Dömötör János

1914 Bencsák Áron

1917 Kettős Áron

1918 Varga József

1921 Kovács Mihály

1924 Kántor János

1926 Molnár János

1929 Jakab Áron

1932 Baka Sándor

1935 Kristóf Lajos

1938 Borkó János

1942 Koloszár István

1944 Váradi Lajos

1949 Darányi János

1964 Koloszár Illés

1980 Varga József sen.

2002 Varga Zoltán sen.

2008 Kristóf István sen.

2011 Sipos Lajos sen.

2011 Farahó Zoltán

2018 Kiss József

2018 Varga László


A hagyomány szerint az első templomot még a gótok vagy a görögök építették valamikor Krisztus után 400-500 körül. A reformáció idejében már templom állhatott, amely 1666-ben leégett, helyébe új templomot építettek, amelyet több alkalommal javítottak és nagyobbítottak. A régi alapjain 1808-ban készült el a teljesen új templom, amelyet 1848-ban újból megnagyobbítottak. 1862-ben tizenkét változatú orgonát vásároltak. A templom 890 ülőhelyes. A parókiát 1870-ben építették. A délszláv háború alatt találat ugyan nem érte a templomot, de így is nagy károk keletkeztek benne. A toronysisak „bögyét” mind a négy oldalon kivágták, mert ott volt a géppuskaállás. A parókiát kifosztották, a páncélszekrényt, amelyben a klenódiumok voltak, felrobbantották, az edényeket elrabolták. Az értékesebb iratokat a presbiterek magukhoz vették, így azok megmaradtak. A templomot, parókiát a háború befejezése után a magyar állam anyagi segítségével sikerült felújítani.

Kopácson született 1868-ban Borkó Julianna, aki parasztasszony létére bibliakört vezetett, és hitéről másoknak bizonyságot tett. A nehéz időszakban is mindenkit buzdított, bátorított Jézus követésére. Ismert és maga komponált dallamokra 300-350 református éneket szerzett, amelyek nagyon népszerűek lettek. Énekei a magyarországi református énekeskönyvben is megtalálhatóak (411. és 454. ének), de a délvidéki református énekeskönyvben is megvannak. A „Buzgóság” címen kiadott énekeskönyvben több tucat éneke található.

1817-ben 1020, 1859-ben 1275, 1885-ban 1200, 1910-ban 866, 1941-ben 599, 1989- ben 510, 1999-ben 546 református élt Kopácson.

A gyülekezet lelkipásztora Kopácsi Kettős János püspök.

Templom[16]

A vaskerítéssel övezett kertben álló templom utcafronton lévő tornya félköríves ablakokkal tagolt, a sarkokon pilaszterek díszítik. A toronyóra a felső párkányba épített. A toronysisak különleges formájú, középső része nyitott, galériaszerű, karcsú, gombbal és csillaggal. A hajót oldalirányban bővítették, ez barokkos homlokzatot kapott. A hajó sík boltozató, a mennyezet alatt fut egy tagolt párkány. Két karzata közül az eredeti négyszögletes, lemetszett sarkú, téglaoszlopokra állított, mellvédjén süllyesztett mezők. Másik karzata barnára festett fa mellvéddel ellátott, amely keretes szerkezetű középen három mezőben csillag. Fehér márvány táblán felirat: „ ÚJJÁÉPÜLT A MAGYAR KORMÁNY TÁMOGATÁSÁVAL A MAGYARSÁG ADOMÁNYAIBÓL”

A szószék félköríves tégla díszes, empír jellegű fa koronával tetején mellét sebző pelikán. Az úrasztala ovális lappal ellátott, négy kis lábon álló zárt szerkényű festett fa.

Orgona

Karzaton épített klasszicista orgonaszekrény találhatóü. Két széle magasabb, aranyozott pilasz-terekkel díszes, fölöttük középen aranyozott díszítéssel. A lezáró párkány alatt gyöngysor, felül aranyozott pártázat, középen és sarkain felálló akantuszlevél. A belső sarkokból induló háromszög alakú kék alapon arany akantuszlevelek vannak. A középső alacsonyabb rész két szélén a sarokelemek mind formailag, mind díszítésben ismétlődnek, közepe csúcsban végződik. Építőjéről nincsen adat. Szerkezete 1 manuálos (9 regiszterrel), mechanikus traktúra.

Harang

A harang bronzból öntve, tárcsás, vasjáromra szerelve, villamosítva, illetve digitális felvételről szól elektromos időzítő segítségével működik. A harang díszített, német felirattal készült 1923-ban. Felirata: „BALT SALIO ABIAZINA ZAGREB 1923.”[14]

Néprajzi jellemzők[szerkesztés]

A falu házai a vízpart felé tájoltak voltak, köszönhető a halgazdálkodásnak.[10] Ezen házak homlokzata dísztelen, utcára nem nyílnak ablakok. Ennek oka, hogy a helyiek féltek a rablóktól, akik az utcáról tudtak besurranni.[10] Az első vályogházak az 1840-es években épültek, korábban faházakat építettek a helyiek.[10] Az 1900-as évek elején megjelentek a kőházak cseréptetővel.[10]

A régi házakban a konyha északi, a szobák déli tájolásúak.[10] Az udvaron található górét rendszerint az utca felé tájolták – ezzel mutatva az embereknek, hogy milyen sok takarmányuk van.[10]

Az 1900-as évek elején jellemző volt a falura, hogy a rokonság egy udvaron osztozott, több generáció élt egymás mellett.[10] Ezt hívták a helyiek „felekezetnek” nevezték. A rokonság együtt evett egy asztalnál.[10]

Testvértelepülései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ a b c d e A. Gergely András, 7. o.
  3. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6596.
  4. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6363.
  5. ↑ [http://mek.oszk.hu/03500/03506/03506.pdf Korai magyar helynévszótár 1000–1350] (PDF). mek.oszk.hu
  6. ↑ Györffy, 1987, 328-329. o.
  7. ↑ Lábadi, 39. o.
  8. ↑ Lábadi, 169. o.
  9. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára Pest, 1851, Kopács
  10. ↑ a b c d e f g h i j A. Gergely András, 9. o.
  11. ↑ A. Gergely András, 11. o.
  12. ↑ Lábadi, 171. o.
  13. ↑ Kopácsi csíptetős ponty, fuszereslelek.nlcafe.hu
  14. ↑ a b Dániel Keresztes. „Kopács református temploma, információs tábla”, Ref. Sajtó, HMRKE, 2018. március 20. (magyar nyelvű) 
  15. ↑ Keresztes Dániel (2020. október 31.). „A Kopácsi Református Egyházközség őrálló gondnokai”. Reformatski Život – Reformatski Crkveni Tisak u Hrvatskoj REFORMÁTUS ÉLET, Kopács XVIII. évfolyam (1.).  
  16. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1650.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kopács&oldid=25960318”