Kopernícium

Fő cikk: A kopernícium izotópjai
112	röntgénium ← kopernícium → nihónium
Általános
Név, vegyjel, rendszám	kopernícium, Cn, 112
Latin megnevezés	copernicium
Elemi sorozat	átmenetifémek
Csoport, periódus, mező	12, 7, d
Megjelenés	ismeretlen, vsz. ezüstösfehér vagy fémesszürke
Atomtömeg	(285) g/mol
Elektronszerkezet	[Rn] 5f14 6d10 7s²; (higany alapján vsz.)
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 32, 32, 18, 2
Halmazállapot	vsz. folyékony
CAS-szám	54084-26-3
Fontosabb izotópok
Hivatkozások

A kopernícium a 112-es rendszámú kémiai elem neve, vegyjele Cn. Ez a legnehezebb transzaktinoida, melynek szintézisét a IUPAC eddig elismerte, ami fontos lépés az úgynevezett szupernehéz elemek csoportja felé vezető felfedezőúton. A 112-es, akkor még ununbium névvel illetett elem felfedezését 2009 májusában ismerte el a IUPAC,^[1] felkérve a GSI-nek dolgozó felfedezőket (GSI: Gesellschaft für Schwerionenforschung mbH, Darmstadt), hogy a hagyományoknak megfelelően tegyenek javaslatot az új elem elnevezésére és vegyjelére. A GSI 2009. július 14-i javaslata a kopernícium (copernicium) volt a Cp vegyjellel.^[2] Az eredetileg javasolt Cp-t azonban hamarosan ejtették, mert 1949 előtt a lutécium szinonim elnevezésének (kassziopeium) jelölésére szolgált. Az új vegyjel a Cn.^[3] 2010 februárjában a kémikusok nemzetközi szövetsége (IUPAC) hozzájárulását adta ahhoz, hogy az elem hivatalos neve Copernicium legyen, vegyjele Cn.

A 112-es elem előállítását már 1971-ben is bejelentették, de bizonyítható eredményt csak 1996-ban tudott felmutatni a GSI kutatócsoportja (Sigurd Hofmann és munkatársai^[4]). Ők az 1996-os kísérlet során a 112-es elem 277-es tömegszámú izotópjának egyetlen atomját állították elő cink-70 és ólom-208 ütköztetésével:^[5]

^{208}\!\mathrm {Pb} +^{70}\!\mathrm {Zn} \to ^{278}\!\mathrm {Cn} \to ^{277}\!\mathrm {Cn} +\mathrm {n} ^{0}

A IUPAC/IUPAP közös munkabizottsága a felfedezés tényét Hofmann és munkatársai 1996-ban, ill. 2002-ben^[6] publikált cikkei alapján ismerte el.

Kutatások szerint a kopernícium úgy viselkedik, ahogyan az egy 12. csoportbeli elemtől várható, tulajdonságai megegyeznek az illékony fémekével.^[7]

Elektronszerkezet[szerkesztés]

Bohr-modell: 2, 8, 18, 32, 32, 18, 2

Kvantummechanikai modell: 1s²2s²2p⁶3s²3p⁶4s²3d¹⁰ 4p⁶5s²4d¹⁰5p⁶6s²4f¹⁴5d¹⁰ 6p⁶7s²5f¹⁴6d¹⁰

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Discovery of the element with atomic number 112 (IUPAC Technical Report) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 12.)
↑ Sajtóbejelentés a GSI honlapján (angol nyelven). [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 12.)
↑ IUPAC előzetes ajánlás (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 12.)
↑ S. Hofmann, V. Ninov, F. P. Hessberger, P. Armbruster, H. Folger, G. Münzenberg, H. J. Schött, A. G. Popeko, A. V. Yeremin, S. Saro, R. Janik and M. Leino, “The new element 112”. Z. Phys. A354, 229-230 (1996).
↑ The Discovery of Element 112 a GSI honlapján (angol nyelven). [2010. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 12.)
↑ S. Hofmann, F. P. Hessberger, D. Ackermann, G. Münzenberg, S. Antalic, P. Cagarda, B. Kindler, J. Kojouharova, M. Leino, B. Lommel, R. Mann, A. G. Popeko, S. Reshitko, S. Saro, J. Uusitalo, and A. V. Yeremin, E. “New results on elements 111 and 112”, Phys. J. A14, 147-157 (2002).
↑ R. Eichler, et al. (2007). „Chemical Characterization of Element 112”. Nature 447 (7140), 72–75. o. DOI:10.1038/nature05761. PMID 17476264.

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Discovery of the element with atomic number 112 (IUPAC Technical Report) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 12.)

[2] Sajtóbejelentés a GSI honlapján (angol nyelven). [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 12.)

[3] IUPAC előzetes ajánlás (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 12.)

[4] S. Hofmann, V. Ninov, F. P. Hessberger, P. Armbruster, H. Folger, G. Münzenberg, H. J. Schött, A. G. Popeko, A. V. Yeremin, S. Saro, R. Janik and M. Leino, “The new element 112”. Z. Phys. A354, 229-230 (1996).

[5] The Discovery of Element 112 a GSI honlapján (angol nyelven). [2010. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 12.)

[6] S. Hofmann, F. P. Hessberger, D. Ackermann, G. Münzenberg, S. Antalic, P. Cagarda, B. Kindler, J. Kojouharova, M. Leino, B. Lommel, R. Mann, A. G. Popeko, S. Reshitko, S. Saro, J. Uusitalo, and A. V. Yeremin, E. “New results on elements 111 and 112”, Phys. J. A14, 147-157 (2002).

[7] R. Eichler, et al. (2007). „Chemical Characterization of Element 112”. Nature 447 (7140), 72–75. o. DOI:10.1038/nature05761. PMID 17476264.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]